„Dór vándorlás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Phliusz → Phleiusz + lektor sablon, régies nyelvezet |
dór definíciója ki |
||
1. sor:
{{lektor}}
A '''dór vándorlás''' annak a főleg [[régészet]]i úton megfigyelhető jelenségnek a neve, aminek során a [[görög sötét kor]]ban a korábbi [[mükénéi civilizáció]] központi és déli, valamint a [[minószi civilizáció]] területeit a későbbi [[dórok]]kal azonosítható nyelvi és tárgyi kultúra váltotta fel az [[i. e. 12. század]]tól kezdődően. A folyamat pusztulással járt, de a konkrét eseményekről lényegében semmit sem tudunk. Ez az időszak a [[tengeri népek]] támadásainak kora és az [[északnyugati görög vándorlás]]é is. Mindezek valószínűleg egymással szorosan összefüggő folyamatok voltak.
'''ÉRDEKESSÉG:'''
v. dóriaiak, az ó-görög nép 4 főtörzsének (l. Görögök) egyike. Nevöket Deukalion unokájától, Hellén fiától, Doros-tól származtatták és ősrégi időkben Thessaliában laktak az Olimpus tövében. A görög történelem korai eseményeiben oly kevés részük volt, hogy a hőskorban még nevük sem ismeretes. Csak a Peneios-völgy melléki akhajeoliai uralomnak a thesprotiai [[Thesszália|thesszáloktól]] történt elpusztulása óta vonatott be a D. egy része a népmozgalomba és jött Közép-Görögországba, mig másrészük Olimpus tövében maradt s illir és trák törzsekkel a macedon néppé olvadt egybe. A D.-ból Közép-Görögországban hatalmas néptörzs lett, mely a delfii amfiktionok (l. o.) élére állott és Dorisban az Oita alján hagyva a néptörzs egy részét, ujabb népvándorlásra indult a [[Peloponnészosz]] felé Kr. e. 1104. Ez az u. n. dórok vándorlása vagy héraklidák (l. o.) visszatérése, igy neveztetve héroszuktól, Hérakléstől, akitől a D. királyai magukat származtatták. A Peloponnészosz déli és keleti részén a következő államokat alapították a dórok: [[Messzéné]], [[Spárta]] (v. Lakedaimón), [[Argosz (település)|Argosz]], [[Korinthosz]], [[Sziküón]] és [[Phleiusz]] és innen kiindulva Közép-Görögországban (Hellaszban) Megariszt; további előnyomulásuknak az ión athéneiek szabtak határt (Kodros). A leigázott tartományok lakosai a perioikok (körül-lakók) és rabszolgák (Spártában heloták) osztályait alkották, akikkel szemben a D. harcias jellemüket nem vethették le. A dór vándorlás hullámai a Peloponnészoszból a szigetekre is átcsaptak; hosszu harcok után a D. elfoglalták Krétát s itt egészen uj népet és kulturát teremtettek meg. A déli Kikladok is mihamar dór gyarmatokká lettek. Argosi dór telepesek alapították Kis-Ázsiában, Káriában Kos, Knidos és Halikarnasszos városokat. A további gyarmatosítások körül a Propontisz mellékén (Bizanc és Kalcedon), a Fekete-tenger partján (Herakleia), a trák és macedon partokon s az Ióni-tengeren (Ambrakia, Leukas, Kerkyra, Epidamnos), különösen Megara és Korint városok fáradoztak. Számos dór gyarmat volt Alsó-Olaszországban, mint Taras (Tarentum), Herakleia, Kroton és Sziciliában (Szirakuza, Messana, Gela, Akragas). Thera városából indult ki a cirenei pentapolis (ötváros) alapítása Afrikában. Összes gyarmataikban megtartották a D. intézményeiket, alkotmányukat, nyelvüket és kultuszokat; főistenük Apollon volt. V. ö. Müller O.,
== A delphoi amphiktüonia ==
| |||