„Fernão de Magalhães” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 188.36.218.98 (vita) szerkesztéséről Csigabi szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
→A nagy vállalkozás előzményei: kis jav. |
||
13. sor:
Egyetlen jutalma, hogy felvették a kegydíjjal ellátandók listájára, így nem csoda, hogy az első és nem éppen kedvező alkalmat felhasználva újból szerencsét próbált. [[1513]] nyarán jelentkezett a [[Marokkó]]ba induló szárazföldi expedícióba. Az [[Azamor]]ba küldött hadseregben ismét csak beosztott tiszt volt. Megsebesült – egy lándzsa összeroncsolta térdét –, emiatt örök életére sánta maradt. Azt a megbízást kapta, hogy a zsákmány felvigyázója legyen - így keveredett sikkasztás gyanújába, de nem indítottak ellene vizsgálatot, hanem visszarendelték Portugáliába. A király elé járult kihallgatásra. [[I. Mánuel portugál király|Mánuel]] ugyanabban a teremben fogadta, ahol elődje, [[II. János portugál király|II. János]] [[Kolumbusz Kristóf|Kolumbuszt]] utasította el, és ugyanaz a történelmi jelenet ismétlődött meg. Nevetséges összegű járadékemelést és tapasztalatához méltó megbízatást kért – [[Vasco da Gama]] óta nem volt olyan portugál hajós, mint ő. Mánuel ridegen elutasította, sőt, amikor Magalhães nyíltan megkérdezte, hogy van-e kifogása az ellen, ha más országban keres szolgálatot, a király lemondott szolgálatairól.
Egy évet töltött látszólagos semmittevéssel. A déli tengereken hajózó kormányosokat, kapitányokat kérdezett ki; a [[Tesoaria|Tesoariában]], Mánuel király titkos levéltárában végigkutatta a szigorúan őrzött [[portolani]]kat (parti térképeket), és a legutóbbi brazíliai expedíció hajózási naplóit. Barátságot kötött [[Ruy Faleiro|Ruy Faleiróval]], a földrajz elméleti szakértőjével, akit mint kartográfust és asztronómust a legnagyobb tekintélynek tartottak. Mindezt miért? Ez idő tájt sokan keresték [[Panama-földszoros|Panama]] környékén az átjárót a [[Csendes-óceán]]ra. Kolumbusz azzal indult negyedik expedíciójára, hogy [[India|Indián]] keresztül tér haza. [[Amerigo Vespucci]] azért vizsgálta végig Amerika déli partvidékét, hogy elérje a fűszerszigeteket. [[Hernán Cortés]] negyedik útja előtt megígérte [[V. Károly német-római császár|V. Károly császárnak]], hogy Panama környékén megkeresi az átjárót a Csendes-óceánra. [[Cortereal]] és [[John Cabot]] egészen a [[Jeges-tenger]]ig hajóztak fel, [[Joan de Solis]] pedig végig a [[Río de la Plata|La Plata]] folyamon. Mindezt hiába tették. Az átjáró megtalálása, a távol-keleti [[Maluku-szigetek|fűszerszigetek]] keletről való elérése volt Magalhães álma is.
[[Antonio Pigafetta]] – Magalhães életrajzírója – szerint tisztában volt az átjáró létezésével. A [[nürnberg]]i [[kozmográfia|kozmográfus]], [[Johann Schöner]] [[1515]]-ben készített földgömbje már jelöl egy szorost a déli szárazföld, Amerika (Brazília) és Alsó-Brazília között. Egy portugál hajózási hivatalnok jelentése szerint egy portugál hajó a 40. szélességi fokon egy [[Jóreménység foka|Jóreménység fokához]] hasonló fokot talált, ami mögött a másik óceán található. Ez azonban – s így Magalhães információja is – téves volt, egy egyszerű félreértésen alapult. Az átjáró az 52. szélességi fok közelében fekszik, a 40. fok közelében a La Plata óriási torkolata található. Ezt vélték átjárónak, amit az is bizonyít, hogy saját parti térképükre és Schöner földgömbjére sem rajzolták be a La Plata gigászi folyamát, hanem helyette – a 40. szélességi fokon – csak az átjárót. Magalhães titka tehát ugyanúgy tévedés volt, ahogy Kolumbusz utazása is [[Paolo Dal Pozzo Toscanelli]] hibás földkerület-számításán alapult.
19. sor:
Mivel a portugál király elutasította, Spanyolországhoz fordult. [[1517]]. [[október 20.|október 20-án]] érkezett [[Sevilla|Sevillába]]. Rövid idő múlva elvette a szintén portugál emigráns Barbosa család leányát, így Sevilla polgáraként léphetett át a [[Casa de Contratación]], a tengerészeti kereskedelmi kamara küszöbén.
A Casa de Contratación végül nem támogatta, ám üzletvezetője (faktora), [[Juan de Aranda]] mint magánember tovább foglalkozott vele. Kicsikarta számukra a kihallgatást Károly király előtt. Magalhães ügye a koronatanácsban eleinte rosszul állt. Faleiro előadta számításait, miszerint a fűszerszigetek a pápa által meghatározott határvonalon belül esnek, azaz Spanyolország birtokai, nem pedig Portugáliáéi. (A pápa, [[VI. Sándor pápa|VI. Sándor]] békésen a portugáloknak és a spanyoloknak ajándékozta a földgolyót: 1493. május 4-én kelt bullájával a választóvonalat a [[Zöld-foki szigetek]]től száz leguasszal (régi mérföld) nyugatra állapította meg. Ami ettől a vonaltól nyugatra volt, az a spanyoloké, ami keletre, az a portugáloké lett. Ezt később – 1494. június 7-én, a [[tordesillasi szerződés]]ben – portugál kérésre 270 leguasszal nyugatabbra helyezték.) Faleiro számításai később teljesen tévesnek bizonyultak: alaposan alábecsülte a Csendes-óceán méreteit. Húsz évvel később bebizonyították, hogy minden feltevése hamis volt, mert a fűszerszigetek mégis a portugál birtokhoz tartoztak.
Előadta, hogy Faleiróval tudnak a nyugati átjáró pontos helyéről, és hogy hajlandóak ezt a spanyol koronának adni, ha egy flottát bocsát a rendelkezésükre. Váratlanul éppen Kolumbusz egykori ádáz ellensége, Fonseca bíbornok állt Magalhães pártjára, így a koronatanács elfogadta a tervét, biztosítva ezzel a király, a későbbi V. Károly császár és a spanyol korona támogatását. Minden kívánságát elfogadták, [[1518]]. [[március 22.|március 22-én]] aláírták a Capitulationt, a végérvényes szerződést. V. Károly bizonyult a legszenvedélyesebb pártfogójának, az egyébként ingadozó és befolyásolható császár egész életében ez egyetlen esetben mutatott hűséget egy nagy gondolat iránt.
| |||