„Észak-Macedónia történelme” változatai közötti eltérés

 

== Ókor ==

Az ókorban Macedónia területén a [[Trákia|trákok]] éltek, akiket később a görög [[Makedónia|makedónok]] északabbra szorítottak. [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] államának peremterülete maradt, amelyet az [[I. e. 3. század|i. e. 3. századra]] visszafoglaltak a [[Trákia|trák]] törzsek. A [[Római Birodalom|rómaiak]] [[i. e. 148]]-ban hódították meg a területet, és Macedonia provincia részévé tették. Két fontos római várost is alapítottak: ''Stobi''t (a mai [[Szkopje|Szkopjét]]), illetve ''Heracleá''t (a mai Bitola helyén). A [[4. század|4. századra]] a déli vidéktől eltekintve szinte teljesen elnéptelenedett, gyéren lakottá vált. A [[6. század]] végére a terület feletti bizánci uralom meggyengült, egy jobban előrehaladt a szlávok betelepülésének folyamata észak felől. A bizánci hatalom gyengülésének idején a szlávok előtti lakosság egy része visszaszorult az erődített görög városokba az [[Égei-tenger]] partján, más részük a hegyekben lelt menedékre, megint mások asszimilálódtak a szlávokhoz. A bizánci Macedóniába behatoló szlávok autonóm faluközösségekben szerveződtek, ezeket említették a görögök ''Sklavinai'' (görög "Σκλαβινίαι") néven. A bizánci császárok megkezdték hellenizálásukat és betagolták őket a bizánci társadalmi-gazdasági rendbe. Miközben a macedóniai szlávok alávetették magukat a bizánci uralomnak, többségük megőrizte etnikai különállását és máig a régió lakosságának zömét adják. Amikor egységes szláv állam alakult, akkor is különálló törzsekben éltek.