„Szőregi csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a →‎top: 1848-1849 → 1848–49 AWB
a kékít
22. sor:
Szeged előterében mintegy {{formatnum:20000}} honvéd szállta meg a hatalmas sáncrendszert, amely mindkét végénél a [[Tisza|Tiszára]] támaszkodott. Ide vonult be a magyar IV. hadtest zöme is [[Bácska|Bácskából]] [[Guyon Richárd|Guyon]] tábornok vezényletével (10.500 ember 50 löveggel) és az ő hadtestéhez rendelt [[Alessandro Monti|Monti-hadosztály]] (3500 ember, 8 löveg) . A cs. kir. balszárnyat [[Franz von Schlik|Schlik]] tábornok I. hadteste képezte, amely 29-én [[Cegléd]]-[[Nagykőrös]]-[[Szolnok]] térséget szállta meg, s előőrseivel kijutott a Tiszához. Haynau elrendelte, hogy Ramberg [[Törökkanizsa]], Schlik pedig [[Makó]] felől kerüljön a magyar összpontosítás oldalába, hátába. Ő maga középső hadoszlopa élén frontális támadást akart indítani, hogy együttes erővel semmisítsék meg a magyar fősereget.
 
A hadsereg élére került Dembiński tábornok azonban nem érezte elegendőnek erejét a sáncok védelmére, s a tábornoki kar jelentős részének ellenvéleménye dacára augusztus 1-jén kiürítette a várost. Még július 28-án érte a későbbiekben pótolhatatlan csapás a magyar lőszerkészletet, amikor a szegedi lőszerraktár tisztázatlan körülmények közepette felrobbant. Így aztán Haynau legnagyobb meglepetésére augusztus 2-án egy lovasdandára kardcsapás nélkül szállta meg a várost. A cs. kir. fővezér azonnal követte főerőivel, és elrendelte 3-ra [[Franz von Liechtenstein|Liechtenstein]] altábornagynak, a IV. hadtest új parancsnokának, hogy erőszakolja ki az átkelést a Tiszán, a szárnyoszlopainak pedig gyorsabb előrenyomulást parancsolt. Schlik már 1-jén átkelt a Tiszán [[Alpár (település)Tiszaalpár|Alpár]]nál, s Hódmezővásárhelyen át Makó felé nyomult. 4-én történt az leső összecsapás Makó előtt Lenkey utóvédeutóvédje és a cs. kir. előőrsök között. Lenkey csekély erőt képviselő hadosztályának (mintegy 7000 fő, zömében alig felfegyverzett újonc) ekkor már csak egyetlen reális feladata lehetett, késleltetni Schlik átkelését a Maroson, nehogy elvágja a magyar hátrálási útvonalat Arad felé.
 
Dembiński a [[Oszmán Birodalom|Törökország]] felé történő menekülés lehetőségét tartotta szem előtt, ezért elsősorban déli szárnyát igyekezett biztosítani. Hírt kapva a cs. kir. jobbszárny étkelési előkészületeiről [[Magyarkanizsa|Magyarkanizsánál]], Guyont küldte hadteste néhány zászlóaljával a Tisza bal partján Törökkanizsára augusztus 2-án, majd a következő napon a [[Alessandro Monti|Monti]]-hadosztályt is. Csakhogy ez utóbbit már későn indította el, így Ramberg – Guyont megtévesztve – augusztus 5-ére virradó hajnalban átkelt. Dembiński tehát csak azt érte el, hogy meggyengítette a [[Szentiván]]–[[Szőreg]]–[[Deszk]] vonalon felállt hadseregét. Ez létszámát tekintve még mindig felülmúlta Haynau főoszlopát, augusztus 3-án mégsem tudta megakadályozni [[Benedek Lajos (katonatiszt)|Benedek]] cs. kir. dandárának átkelését az [[újszeged]]i hídfőbe. Amikor pedig Dembiński délután végre támadást határozott, már több dandár is befészkelte magát az újszegedi sáncokba. Ezek után [[Henryk Dembiński|Dembiński]] Szőregnél a Tiszától a [[Maros]]ig húzódó töltés mögött állította fel csapatait. Az ütközetet szigorúan védelminek tervezte, ágyúi nagy részét a töltésbe ásta be.
29. sor:
Augusztus 4-én Haynau csapatai az elkészült hidakon átkeltek, s másnap csatarendben megindultak a töltés felé. Dembiński ekkor már újra hátrálásra készült, miután visszaértek a Törökkanizsára elkülönített csapatai a hírrel: Ramberg áttört a Tisza jobb partjára, s a magyar csapatok oldalába került. Le kellett fékezni a támadásba lendülő cs. kir. csapatokat, hogy a hátráló honvédsereg rendben, zaklatás nélkül tudjon elvonulni.
 
Haynau mintegy {{formatnum:25000}} katonát és 160 löveget tudott bevetni támadásához, Dembiński {{formatnum:szám|34000}} katonával és 108 löveggel rendelkezett. Számban és űrmértéken egyaránt gyengébb tüzérségét a magyar vezér nem használta fel teljes számban, mintegy 50 löveget egy tömegbe vont össze a töltésen, a többi viszont csak elvétve avatkozott harcba a szárnyakon. A lőszertartalékot pedig jó előre elindította a hátrálási útvonalon, nyilvánvalóvá téve, hogy csak addig akar harcolni, amíg nem biztosítja a zavartalan visszavonulást. Azonban ezt nem sikerült elérnie.
 
Haynau az erős magyar állást lovashadosztályával megkerültette. Dembiński már túl későn vetette be saját lovasságát. Pedig [[Bechtold Fülöp|Bechtold]] cs. kir. lovashadosztálya nagyon lassan vonult, Haynau nem is győzte kivárni manővere végrehajtását. Megindította frontális támadását, a 99 löveget felvonultatva másfél órás ágyúharc után kimozdította helyéből a magyar tüzérséget. Ekkor lépcsőzetesen vetette támadásba a cs. kir. dandárokat, amelyek rendetlen menekülésre kényszerítették a honvédeket. Ezt még csak súlyosbította a Bechtold-hadosztály megjelenése az oldalukban. Dembiński ekkor már tényleg kénytelen volt elrendelni a visszavonulást, amelyet elsősorban a [[Lengyel légió|lengyel]] és [[Olasz légió|olasz]] légiók, illetve [[Dessewffy Arisztid|Dessewffy]] tábornok lovassága fedezett. A csatában megsebesült és fogságba esett a később vértanúságot szenvedett fiatal lengyel herceg, [[Mieczysław Woroniecki]].<ref>[[Palóczi Edgár]]: [http://e-lema.blogspot.hu/2016/06/paloczi-edgar-woroniecki-korybut.html Woroniecki-Korybut Miecislav herceg.] Lengyel-magyar emlékek</ref>