„Szőregi csata” változatai közötti eltérés

Szeged előterében mintegy {{formatnum:20000}} honvéd szállta meg a hatalmas sáncrendszert, amely mindkét végénél a [[Tisza|Tiszára]] támaszkodott. Ide vonult be a magyar IV. hadtest zöme is [[Bácska|Bácskából]] [[Guyon Richárd|Guyon]] tábornok vezényletével (10.500 ember 50 löveggel) és az ő hadtestéhez rendelt [[Alessandro Monti|Monti-hadosztály]] (3500 ember, 8 löveg) . A cs. kir. balszárnyat [[Franz von Schlik|Schlik]] tábornok I. hadteste képezte, amely 29-én [[Cegléd]]-[[Nagykőrös]]-[[Szolnok]] térséget szállta meg, s előőrseivel kijutott a Tiszához. Haynau elrendelte, hogy Ramberg [[Törökkanizsa]], Schlik pedig [[Makó]] felől kerüljön a magyar összpontosítás oldalába, hátába. Ő maga középső hadoszlopa élén frontális támadást akart indítani, hogy együttes erővel semmisítsék meg a magyar fősereget.

 

 

Dembiński a [[Oszmán Birodalom|Törökország]] felé történő menekülés lehetőségét tartotta szem előtt, ezért elsősorban déli szárnyát igyekezett biztosítani. Hírt kapva a cs. kir. jobbszárny étkelési előkészületeiről [[Magyarkanizsa|Magyarkanizsánál]], Guyont küldte hadteste néhány zászlóaljával a Tisza bal partján Törökkanizsára augusztus 2-án, majd a következő napon a [[Alessandro Monti|Monti]]-hadosztályt is. Csakhogy ez utóbbit már későn indította el, így Ramberg – Guyont megtévesztve – augusztus 5-ére virradó hajnalban átkelt. Dembiński tehát csak azt érte el, hogy meggyengítette a [[Szentiván]]–[[Szőreg]]–[[Deszk]] vonalon felállt hadseregét. Ez létszámát tekintve még mindig felülmúlta Haynau főoszlopát, augusztus 3-án mégsem tudta megakadályozni [[Benedek Lajos (katonatiszt)|Benedek]] cs. kir. dandárának átkelését az [[újszeged]]i hídfőbe. Amikor pedig Dembiński délután végre támadást határozott, már több dandár is befészkelte magát az újszegedi sáncokba. Ezek után [[Henryk Dembiński|Dembiński]] Szőregnél a Tiszától a [[Maros]]ig húzódó töltés mögött állította fel csapatait. Az ütközetet szigorúan védelminek tervezte, ágyúi nagy részét a töltésbe ásta be.

Augusztus 4-én Haynau csapatai az elkészült hidakon átkeltek, s másnap csatarendben megindultak a töltés felé. Dembiński ekkor már újra hátrálásra készült, miután visszaértek a Törökkanizsára elkülönített csapatai a hírrel: Ramberg áttört a Tisza jobb partjára, s a magyar csapatok oldalába került. Le kellett fékezni a támadásba lendülő cs. kir. csapatokat, hogy a hátráló honvédsereg rendben, zaklatás nélkül tudjon elvonulni.

 

 

Haynau az erős magyar állást lovashadosztályával megkerültette. Dembiński már túl későn vetette be saját lovasságát. Pedig [[Bechtold Fülöp|Bechtold]] cs. kir. lovashadosztálya nagyon lassan vonult, Haynau nem is győzte kivárni manővere végrehajtását. Megindította frontális támadását, a 99 löveget felvonultatva másfél órás ágyúharc után kimozdította helyéből a magyar tüzérséget. Ekkor lépcsőzetesen vetette támadásba a cs. kir. dandárokat, amelyek rendetlen menekülésre kényszerítették a honvédeket. Ezt még csak súlyosbította a Bechtold-hadosztály megjelenése az oldalukban. Dembiński ekkor már tényleg kénytelen volt elrendelni a visszavonulást, amelyet elsősorban a [[Lengyel légió|lengyel]] és [[Olasz légió|olasz]] légiók, illetve [[Dessewffy Arisztid|Dessewffy]] tábornok lovassága fedezett. A csatában megsebesült és fogságba esett a később vértanúságot szenvedett fiatal lengyel herceg, [[Mieczysław Woroniecki]].<ref>[[Palóczi Edgár]]: [http://e-lema.blogspot.hu/2016/06/paloczi-edgar-woroniecki-korybut.html Woroniecki-Korybut Miecislav herceg.] Lengyel-magyar emlékek</ref>