„Thurzó János (bányatulajdonos)” változatai közötti eltérés

[[Thurzó György]] lőcsei polgár és kohótulajdonos fia volt. Kezdetben papi pályára készült, teológiát és filozófiát tanult [[Róma|Rómában]] és [[Padua|Paduában]], ám miután apja elhunyt, ő vette át kohóüzemeinek vezetését. [[1463]]-ban Krakkóba ment és ott telepedett le, a krakkói patríciusokkal rokonságba került. 1469-ben megalapította vállalatát Krakkóban, mely bányatermékek (ezüst-, réz- és ólomércek) értékesítésével foglalkozott. Műszaki érzéke kiváló volt. Elleste a velencei rézolvasztók műhelytitkait és ennek segítségével sikerült kinyernie az ólomércekben lévő rezet. 1475-ben újabb társaságot alapított, amely az elvizesedett alsó-magyarországi bányavárosok bányáinak víztelenítését tűzte ki céljául, és eme munkához „Wasserkunst”-ot, azaz vízikerékkel meghajtott merítőművet használt. 1490-ben [[Corvin János]]tól megvásárolta annak bányabirtokait. 1491-től hitelek, bérlet és vétel útján a birtokába jutottak a bányavárosok üzemen kívüli bányái, valamint a besztercebányai rézbányákat is kibérelte. A rézkereskedelem korabeli központja [[Velence (Olaszország)|Velence]] volt, itt 1493-ban szerződést kötött [[Fugger Jakab]] augsburgi bankárral, hogy kihasználja ezüst-, réz- és ólombányáit fele haszonrészesedéssel. 1495-ben rézkohót és hámort hozott létre [[Besztercebánya|Besztercebányán]]. A [[Thurzó család|Thurzó]] és [[Fugger család|Fugger]] kölcsönös házasságokkal is erősítette a meglévő üzleti kapcsolatokat. Később megalapították az Egyesült Magyar Kereskedelmi Vállalatot, mellyel a Fugger és Thurzó családok tulajdonába került [[Közép-Európa]] és [[Magyarország]] ezüst-, ólom-, és réztermelésének oroszlánrésze. A korai kapitalizmus első megjelenésének a Thurzó–Fugger szövetkezést tekinthetjük, ez együtt járt a munkásság nagymértékű kizsákmányolásával. Thurzó főkamaragrófként támogatta az első bányaipari szociális intézmény, az ún. „körmöci bányaláda” megalapítását.