„Székely–magyar rovásírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
[[Fájl:Vargyas.jpg|bélyegkép|Középkori, [[11. század]]i rovásírásos lelet. Olvasata (Vékony Gábor volt, aki először ehhez hasonlóan elolvasta): „imé fioγ të neküd”,<ref>Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest</ref> ami mai magyar nyelven: "Íme a Te fiad!" (idézet János evangéliumából: 19,26).|382x382px]]
A rovásírásról [[Kézai Simon]] után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt [[Thuróczi János]] [[Thuróczi-krónika|1488-as művében]] is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” „Ezek a székelyek, kik a scythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem tinta és papiros segítségével, hanem pálcákra metszés mesterségével, rovás módjára használják.” Őt a sorban [[Bonfini]], [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]], [[Szamosközi István]] és mások
Tudományos igényességgel első ízben [[Thelegdi János]], majd [[Bél Mátyás]] írta le. Ezt követően [[Orbán Balázs (író)|Orbán Balázs]] néprajzkutató fedezte fel az énlakai feliratot is [[székelyföld]]i kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését ([[Vásáry István]], 1973.). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. [[Fischer Károly Antal]] 1889-ben jelentette meg ''„A hun-magyar írás s annak emlékei”'' című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.
| |||