„Otrokocsi Fóris Ferenc” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
Hogyan került haza, holott csak az [[1681]]. évi országgyűlés XXV. törvénycikkének értelmében lett volna szabad társaival hazatérnie, erre vonatkozólag nincsenek adataink. Még ugyanazon évben [[Gyöngyös (település)|Gyöngyös]] lelkésze lett és imakönyvet adott ki hívei számára. Lampe szerint delíriumban szenvedett és tél idején a hóval és jéggel borított [[mátra]]i hegyek közt barangolt eszeveszetten, apró leánykájával. Valószínűleg a túlfeszített szellemi munka idézte elő idegbaját. A híveivel meghasonlott és [[1687]]-ben [[Kassa|Kassára]] került; itt Ladányival lelkészkedett, de csak két évig, mert Ladányi halála után a város egyedüli református lelkésze volt. A katolikusokkal gyakran érintkezett. Lelkének e nagy tépelődése meglátszott külső magaviseletén, felesége és családja iránt bizonyos apátia fogta el, mogorva és mélabús, olyan volt élete, mint a rideg aszkétáké. Ezért hívei hóbortosnak tartották és hivatalától felfüggesztették. [[1690]]. március 8-án Udvarhelyi István, a helvét felekezet főkuratora, kizavarta őt a lelkészségből. Nagy-Britanniába igyekezett, hogy [[III. Vilmos angol király|III. (Orániai) Vilmos]] előtt a magyarországi reformátusok szomorú sorsát ecsetelje és azok számára hathatós védelmet kérjen. Brémán és Emdenen át [[Amszterdam]]ba ment, ahova augusztus 28-án érkezett. Itt újra a katolikusok ellen fordult és két munkát is adott ki, hogy bebizonyítsa igaz református meggyőződését; az egyiket III. Vilmos királynak ajánlotta. Ősszel átkelt a tengeren, hogy az oxfordi könyvtárt látogassa. Különösen a két protestáns felekezet, a kálvinisták és lutheránusok egyesülésén dolgozott. Itt újra a katolikus vallás felé hajolt és kezdte ennek tanait nagyobb figyelmére méltatni; nem kelt ki többé műveiben a katolikus vallás ellen. [[1691]]. augusztus 20-án elhagyta Oxfordot barátainak ajánló leveleivel és november 20-án Franekerbe érkezett, ahol az egyetem tanárai szívesen látták és másfél évig tartóztatták. Itt írta meg nagyobb feltűnést keltő ''Origines Hungaricae'' című kétkötetes munkáját, amely összehasonlító nyelvészetünkben hosszú ideig kiváló iskolát nyitott meg. [[1693]] májusában Utrechtben tanárát, Leusdent látogatta meg, akinek ajánló levelével Amszterdamon és [[Németország]]on át hazájába tért vissza, Kassára. Óvatosan kerülték őt protestáns hitsorsosai; ez annál inkább késztette, hogy nyíltan kezdte tárgyalásait a katolikusokkal, főleg a jezsuitákkal, és [[1694]]-ben kiadott munkájában védekezik a protestánsok rágalmai ellen és a katolikusokkal való nyílt tárgyalásának okait fejtegeti. Fölkereste [[Jászó]]n az egri püspököt, ki jászói prépost is volt és a megtérőt kegyesen fogadta s Nagyszombatba vitte magával, hogy ott tudományszomját kielégítse. [[Kempis Tamás]]t olvasgatva, első dolga volt, hogy a nyomdát foglalkoztassa. [[1694]]. szeptember 30-án [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] évente száz tallért utalványozott ki neki, [[1695]] óta pedig «ex [[cassa parochorum]]» kap évenként 150 forintot. Az [[esztergom]]i káptalan megkínálta akadémiai tanársággal, de ennek elfogadását még korainak tartotta, előbb újabb munkáit akarta kiadni. [[1696]] szeptemberében [[Bécs]]be ment, hogy magát az uralkodónak bemutassa; innét pedig [[Róma|Rómába]] utazott. Sokat épülve és nagy kitüntetéssel, mint a hittudomány, bölcselet és mindkét jog doktora több mint egy évi tartózkodás után tért vissza Nagyszombatra. Visszatérte után, mint világi, mert hogy katolikus pap lett volna, sehol se akadunk nyomára, rendezte a káptalan könyvtárát és levéltárát. [[1699]]-ben újból kapott meghívást a nagyszombati akadémia jogi tanszékére. Most már engedett a meghívásnak és jogi tankönyvet is írt hallgatói számára. A hitbuzgó férfi fejébe vette, hogy Istentől kapott hivatást a protestánsok visszatérítésére. [[1711]]-ben Bécsben járt [[I. József magyar király|I. József]] királynál, hogy e törekvésében őt pártfogolja és [[1712]]-ben szintén Bécsben járt és ott adott ki munkákat. Végül 1718. okt. 1. meghalt Nagyszombatban. Könyvei nagyobbrészt az esztergomi [[Főszékesegyházi Könyvtár|főegyházmegyei]], akkor még káptalani könyvtárba kerültek.
 
1693-ban a magyarok eredetéről írott munkájában magyar szavakat igyekezett magyarázni a héber nyelvből.{{refhely|Vékony 2005|20. o.}}
 
== Művei ==
Kézirati munkái a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban: Furor Bestiae contra testes Jesu Christi in Hungaria horumque victoria divinitus data; sive partorum Hungaricorum, Christo fidelium varia calamitas speciatim vero multorum inaudita mortificatio, dunq. captivitas, a pontificiae ecclesiae praelatis inflieta; una cum perseverantia eorum coelitus donata et liberatione superstitum desiderata breuiter et succincte descripta. Accedit Kocsy Valentini: Narratio brevis de opressa libertate Hungaricarum ecclesiarum, 4rét 342 I. XVII. századbeli másolat. Ugyanez: Anno 1777. in usum sui posteritatisq. suae describi curavit n. Stephanus Peter Halasino cumanus. 4rét 109 levél; De morte crudeli & violenta novemdecim martyrum. Végén: Scribebam anno reparatae Salutis 1676. die 25. Novembris, 4rét 22 levél. Egykorú másolat (az előbbeni munkának végső része).
 
==Jegyzetek==
lásd még: [[A barokk kor magyar irodalma]]
{{jegyzetek}}
 
== ForrásForrások ==
{{Commonskat-natúr|Ferenc Otrokocsi Fóris}}
*{{Szinnyei|10||toc/o.htm}}
* {{hely|Vékony 2005}}{{CitLib|szerző=[[Vékony Gábor]] |cím=Magyar őstörténet – Magyar honfoglalás|kiadás=2. kiadás |hely=Budapest |kiadó= Nap|év=2005 |isbn=963 9402 16 8}}
 
==További onformációk==
{{Commonskat-natúr|Ferenc Otrokocsi Fóris}}
 
==Kapcsolódó szócikk==
lásd még: [[A barokk kor magyar irodalma]]
 
 
{{Nemzetközi katalógusok}}