„Nikaia–konstantinápolyi hitvallás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Keresztény történelem}}
A '''nikaia–konstantinápolyi hitvallás''' ([[Nikaia]] régies latinos közvetítéssel magyarosodott alakját használva gyakran előfordul '''nicea–konstantinápolyi hitvallás''', illetve röviden '''niceai hitvallás''' formában is; [[latin nyelv|latin]]ul: ''Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum'') a [[kereszténység]] egyik legfontosabb és legismertebb [[hitvallás]]a, melyet szinte minden keresztény felekezet és közösség elfogad, és gyakran hangzik el [[istentisztelet]]eiken (a [[római katolikus egyház]] [[Szentmise|szentmiséin]] minden egyes alkalommal, a homília/prédikáció után). Sokszor – némiképp pontatlanul – ''nikaiai hitvallás''nak is nevezik. Szövegezése és egyetemes elfogadása a kereszténység első két egyetemes zsinata a [[325]]-ben tartott [[első nikaiai zsinat]]hoz és a [[381]]-ben tartott [[első konstantinápolyi zsinat]]hoz kötődik. Háromosztatú hitvallás, tehát három hitágazatban vallja meg a [[Szentháromság]] három személyébe vetett hitet. Szerkezetében és szóhasználatában is hasonlít az ''[[apostoli hitvallás]]''hoz, viszont jóval hosszabb nála.
 
A hitvallás leghosszabb és egyben legfontosabb része a második hitágazat, amelyben sok kifejezés újra és újra hangsúlyozza [[Jézus Krisztus]] istenségét, ezek szövik át a [[megváltás]] történeti elbeszélését. Emellett hangsúlyos a hitvallásban a [[Szentlélek]] istensége – a harmadik hitágazatban.
[[Fájl:Vivaldi - Credo - 1. Credo in Unum Deum.ogg|thumb|[[Antonio Vivaldi]]: Credo in unum Deum]]
[[Fájl:Vivaldi - Credo - 2. Et Incarnatus Est.ogg|thumb|[[Antonio Vivaldi]]: Et Incarnatus]]
270 ⟶ 272 sor:
|}
 
A hitvallás leghosszabb és egyben legfontosabb része a második hitágazat, amelyben sok kifejezés újra és újra hangsúlyozza [[Jézus Krisztus]] istenségét, ezek szövik át a [[megváltás]] történeti elbeszélését. Emellett hangsúlyos a hitvallásban a [[Szentlélek]] istensége – a harmadik hitágazatban. A szöveg nagyrészt [[biblia]]i fordulatokból épül fel, a legfontosabb kivétel a második hitágazatban szereplő ''ὁμοούσιον'' ''(egylényegű)'' kifejezés, amely a filozófiai nyelv egy fontos fogalmát emelte be a hitvallásba, és ezzel hozzájárult a keresztény hit filozófiai interpretációjának folyamatához. Ez a kifejezés egyben a hitvallás sarokpontjának is tekinthető, az ariánus-viták jelszavává vált.
 
A Nikaia–konstantinápolyi hitvallás kimondta Jézus Krisztus egylényegűségét az Atyával. Ez a szó görögül ''homouszion''. [[Arius]] azonban betoldott egy iótát az ''u'' elé, így lett homoiuszion, ez pedig azt jelenti: „hasonló lényegű”. A zsinat Ariust és követőit, mint eretnekeket, kizárta az egyházból.