„Második keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Clairvaux-i Szent Bernát: egyeztetési probléma javítása |
|||
138. sor:
== Clairvaux-i Szent Bernát ==
A pápa a hadjárat hirdetésével [[Clairvaux-i Szent Bernát]] francia apátot bízta meg, megadta azt a [[búcsú]]t is, amelyet [[II. Orbán pápa]] adott az I. keresztes hadjárat résztvevőinek.{{sfn|Bunson|1998|p=130}} A hivatalos kihirdetésre 1146. március 31-én (húsvét napján) került sor a burgundiai [[Vézelay]]ben összegyűltek előtt. VII. Lajos, felesége, [[Aquitániai Eleonóra angol királyné|Aquitániai Eleonóra]], illetve hercegek és főurak vetették térdre magukat Bernát előtt, hogy megkapják a zarándokkeresztet. Ezt követően Németországba
Az első keresztes hadjárathoz hasonlóan a felhívást a zsidók elleni támadások követték. Egy fanatikus francia szerzetes, [[Roudolf]], aki szerint a zsidók nem vettek kellően részt a hadjárat finanszírozásában, arra kényszerítette a zsidó közösséget, hogy válasszanak a halál és a megkeresztelkedés közül: számos izraelita lelte így halálát a [[Rajna-vidék]]en, [[Köln]]ben, [[Mainz]]ban, [[Worms (település)|Wormsban]] ás [[Speyer]]ben. Bernát, a [[Kölni püspökök és érsekek listája|kölni érsek]] és a [[Mainzi püspökök és érsekek listája|mainzi érsek]] is a támadások ellen foglalt állást. Bernát azt vallotta, hogy a pogányokat erővel kell megkeresztelni, a zsidók esetében azonban az egyház hagyományos doktrínáját képviselte: a zsidók áttérését imával kell elérni. A felégetett zsinagógák előtt prédikált, de a Rajna-menti zsidóüldözők nem értettek sem latinul, sem franciául. Bernát annyit mégis elért, hogy véget értek a pogromok. Roudolffal is kiegyezett: a ciszterci szerzetes visszatért kolostorába.{{sfn|Tyerman|2006|pp=281–288}}
| |||