„Csíkos gnú” változatai közötti eltérés

Mivel viselkedési és elterjedési szempontból a két gnú igen eltér egymástól, a szabad természetben történő [[hibrid (biológia)|hibridizáció]] igen ritka, bár a fogságban tartott, vagy ugyanabba a rezervátumba, vadasparkba zárt állatok között megtörténik.<ref name=hybrid1>{{cite journal|last=Grobler|first=J.P.|author2=Rushworth, I. |author3=Brink, J.S. |author4=Bloomer, P. |author5=Kotze, A. |author6=Reilly, B. |author7= Vrahimis, S. |title=Management of hybridization in an endemic species: decision making in the face of imperfect information in the case of the black wildebeest—''Connochaetes gnou''|journal=European Journal of Wildlife Research|date=5 August 2011|volume=57 |issue=5 |pages=997–1006 |doi=10.1007/s10344-011-0567-1 |issn=1439-0574}}</ref> A hibrid példány az [[öszvér]]től - a [[ló]] és [[háziszamár]] ivarképtelen leszármazottja - eltérően általában ivarképes. A Dél-afrikai Köztársaságban lévő ''Spioenkop Dam Nature Reserve'' nevű vadasparkban végzett kutatások azt mutatták, hogy ezek a hibrid állatok testi rendellenességekben szenvedhetnek; ezek a rendellenességek a [[fog]]akban, a szarvakban és a [[koponya|koponyát]] összetevő egyes [[csont]]okban -– wormian csontok -– nyilvánulnak meg.<ref name=hybrid2>{{cite journal|last=Ackermann|first=R. R.|author2=Brink, J. S. |author3=Vrahimis, S. |author4= De Klerk, B. |title=Hybrid wildebeest (Artiodactyla: Bovidae) provide further evidence for shared signatures of admixture in mammalian crania|journal=South African Journal of Science|date=29 October 2010 |volume=106 |issue=11/12 |pages=1–4 |doi=10.4102/sajs.v106i11/12.423}}</ref> A hibrid nagyobb méretű lehet a szüleinél. További betegségei: a [[fül]] felépítésének egyes elferdülései, valamint az összeforrt [[orsócsont]] ''(radius)'' és [[singcsont]] ''(ulna)''.<ref name=hybrid3>{{cite journal|last=De Klerk|first=B.|title=An osteological documentation of hybrid wildebeest and its bearing on black wildebeest (''Connochaetes gnou'') evolution (Doctoral dissertation)|year=2008}}</ref>

A nagy gnúvándorlásokon csak három állomány vesz részt. Ezek a nagy távú vándorutak az évszakok változásához és a füvek növekedéséhez vannak időzítve; hiszen a borjak felneveléséhez a legtáplálóbb füvekre van szüksége a teheneknek.<ref name=":0">{{Cite book|url=http://www.ucpress.edu/book.php?isbn=9780520273191|title=The Gnu's World|last=Estes|first=R.D.|publisher=UC Press|year=2014|isbn=|location=|pages=|via=}}</ref><ref name=":1">{{Cite journal|last=Voeten|first=Margje M.|last2=Van De Vijver|first2=Claudius A.D.M.|last3=Olff|first3=Han|last4=Van Langevelde|first4=Frank|date=2010-03-01|title=Possible causes of decreasing migratory ungulate populations in an East African savannah after restrictions in their seasonal movements|url=http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1365-2028.2009.01098.x/abstract|journal=African Journal of Ecology|language=en|volume=48|issue=1|pages=169–179|doi=10.1111/j.1365-2028.2009.01098.x|issn=1365-2028}}</ref> A vándorlás elindítása évről évre változhat; az adott év időjárásának megfelelően. Az esős évszak végén a csordák elindulnak a száraz időszak alatt töltött helyekre; mikor aztán hónapok múlva újból esni kezd, a csordák visszaindulnak az előbbi élőhelyeikre.<ref>{{cite journal |author1=Thirgood, S. |author2=Mosser, A. |author3=Tham, S. |author4=Hopcraft, G. |author5=Mwangomo, E. |author6=Mlengeya, T. |author7=Kilewo, M. |author8=Fryxell, J. |author9=Sinclair, A. R. E. |author10=Borner, M. |year=2004 |title=Can parks protect migratory ungulates? The case of the Serengeti wildebeest |journal=Animal Conservation |volume=7 |issue=2 |pages=113–20 |doi=10.1017/S1367943004001404 }}</ref> Mivel a mozgócsordáknak a helyhez ragaszkodó csordákkal szemben az év során többször jut zsenge fű, nagyobb példányszámban vannak. Körülbelül 100&nbsp;évvel ezelőtt sokkal több mozgócsorda, illetve vándorállomány létezett, azonban manapság már csak három van: az észak-tanzániai Tarangire, a zambiai [[Kafue Nemzeti Park]]ban levő, valamint a leghíresebb, a [[Serengeti]]-fennsíkon mozgó, amely egyben a legnagyobb is, manapság körülbelül 1-1,3&nbsp;millió állatot számlál. A többi vándorállományt a nagy városok építése, a területek farmok és vadasparkok számára való elkerítései, valamint a vadászat -– néhol a teljes kiirtás -– állította meg.<ref name=":0" />

*'''keleti fehérszakállú gnú''' ''(Connochaetes taurinus albojubatus)'' ([[Oldfield Thomas|Thomas]], 1912) -– szakálla fehér. Tanzánia északi részétől Kenya középső részéig, valamint az [[Egyenlítő]]től délre eső Gregory Rift-völgyben fordul elő.

*'''Cookson-gnú''', vagy más néven '''Lungwa-gnú''' ''(Connochaetes taurinus cooksoni)'' (Blaine, 1914) -– szőrzete barnás. Zambia északkeleti vidékein él, legnagyobb populációja a Lungwa-völgyben van. Néha Malawi középső részének a fennsíkjára is elvándorol.

*'''Njassa-gnú''' ''(Connochaetes taurinus johnstoni)'' ([[Philip Sclater|Sclater]], 1896) -– egy fehér vonal van a két szeme között. Tanzánia déli részétől egészen Mozambikig, azaz a [[Zambézi]] folyótól északra fordul elő. Malawiból kihalt.

*'''nyugati fehérszakállú gnú''' ''(Connochaetes taurinus mearnsi)'' ([[Edmund Heller|Heller]], 1913) -– szakálla fehér. Tanzánia északi részén és Kenya déli részén él, a [[Nagy-hasadékvölgy]]től nyugatra egészen a Viktória-tóig.

*'''csíkos gnú''', vagy más néven '''kék gnú''' ''(Connochaetes taurinus taurinus)'' (Burchell, 1823) -– szakálla hosszú és fekete. A Zambézi folyótól délre és az Orange folyótól északra él; Namíbia, Angola, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Mozambik és a Dél-afrikai Köztársaság területén. Az északi alfajoktól eltérően nem vándorol sokat, többnyire egy adott területen belül fordul elő.

Pihenés és legelészés közben csordákba verődnek, azonban a csordák lazábbak lehetnek a vándorlások alatt. A tehén nélküli bikacsordákat az idősebb borjúcsordáktól a kevesebb aktivitás és az állatok közti nagyobb tér különbözteti meg. Körülbelül 90%-a&nbsp;a borjaknak a bikacsordákhoz csatlakozik, mielőtt elérik az egyéves kort. 4-5&nbsp;éves korában az ifjú bika területvédővé válik, ugyanekkor elkezd hangoskodni -– ez főleg észrevehető a nyugati fehérszakállú gnú esetében. Habár kijelölnek maguknak területeket, ezek a területek nem nagyok; így egy négyzetkilométeren elfér akár 270&nbsp;bika is. Mivel sokuk rengeteget vándorol, a fenntartott területek csak ideiglenesek. A bikák közül csak kevesebb mint a felének van állandó területe.

A bika a területét a hátsó lábain található szagmirigyekből kiváló olajszerű anyaggal jelöli ki. A területhez való igényeit agresszívan ugrándozva, valamint erőteljes testtartásával tartja fenn. A területét védő hím magasan kihúzza magát, a talajt döfi vagy túrja, számtalanszor ürítve ürülékkupacokat készít -– ezekbe néha belefekszik -– és nagyokat bőg. Nevéhez illően „gnúúú” hangokat hallat.<ref name="Estes 1991">{{cite book|url=https://books.google.com/books?id=g977LsZHpcsC&printsec=frontcover#v=onepage&q=%22blue%20wildebeest%22&f=false|last=Estes|first=R. D.|title=The Behavior Guide to African Mammals : Including Hoofed Mammals, Carnivores, Primates |year=2004|publisher=University of California Press|location=Berkeley|isbn=0-520-08085-8 |pages=150–6|edition=4th}}</ref>