„Kopaszkutya” változatai közötti eltérés

Nehéz idők járnak a valódi [[rock]]zenét adó bandákra. Vége a [[rock and roll]]-világnak, a film főhőseként játszó ''Colorado'' [[rockzenekar]] alig néhány tagú közönség előtt játssza a "''Bye-bye [[Johnny B. Good (Chuck Berry dal)|Johnny B. Good]]''"-ot a lepukkant [[Szocializmus|szocialista]] kultúrházban; de még köztük is akad, aki arcul üti az egyik tagot, mert "szart játszanak". A megélhetés is nagyon nehéz. Mindannyian érzik: valami más, valami új kell. A menedzser, [[Schuster Lóránt]] személyében, végigjárja a rivális bandák koncertjeit (olyan együttesekről villannak fel felvételek, mint az [[Illés-együttes|Illés]] vagy az [[Omega (együttes)|Omega]]), de kételyei vannak, ezt az akkori [[TTT|Tűrt, Tiltott, Támogatott]] kultúrpolitika által megtűrt vagy támogatott, kissé szalon-rock irányt el tudja-e majd fogadtatni a tagokkal. Egy nap azonban egészen új ötlete támad: "le kell menni kutyába", azaz jelenítsék meg zenéjükben a korszak [[Marginalizáció|marginalizálódott]], de komoly erőt képviselő – és hivatalosan természetesen nem létező – fiataljainak ízlésvilágát, s egyesítsék a [[blues]] kemény világát és zenéjét a [[rock and roll]] felszabadultságával és életörömével. "Lepukkantan, de szabadon", "Kültelki bunkó vagyok, és büszke vagyok rá!" - ezen [[Ars poetica|ars poeticákat]] jeleníti meg az átalakult ''Kopasz Kutya'' zenekar egyik dalszövegrészlete is, a "Légy a kutyák királya, nem királyok kutyája!". Az ötlet azonban egyáltalán nem arat osztatlan sikert a tagok körében, akik szeretnék csak azt folytatni, amit igazán szeretnek és amiben hisznek. Többen kilépnek, a bandazenekar szétesik.