„Avar Kaganátus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kiegészítések
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
Kieg.
78. sor:
Egyes vélemények szerint az első [[magyar nyelv]]ű írásos emlék e korból származik. A [[Szarvas (település)|Szarvason]] talált tűtartó rovásfelirata [[Vékony Gábor]] szerint magyar nyelven olvasható. [[Róna-Tas András]] ugyanakkor az ótörök nyelv alapján fejtette meg a feliratot. Biztosnak tekinthető olvasata – szakemberek szerint – e feliratnak nincs.{{refhely|Vékony 2002}}
 
<div class="keretjobb"><small>''„Egy görög író beszéli, hogy miután az avarok birodalmát Nagy Károly megsemmisítette, a hires bolgár király, Krum, tudni óhajtván azt, mely okok voltak azok, melyek a bolgárokkal szövetséges avar nép felbomlását előidézték, a táborában őrzött foglyok közül négy vén avart hozatott maga elé s ezeknek e kérdést tevé föl: »Mely okoknak kell tulajdonítani fejedelmetek és nemzetetek bukását?« A foglyok közűl a legtekintélyesebb így válaszolt: »Óh király, annak sok és különféle oka van. Legelsőbben az áskálódás, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután jött a birák romlottsága, a kiknek ez lett volna tisztjök, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal czimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szűlt: az avarok, midőn testöket elgyengítették, egyszersmind eszöket is elvesztették. Utóljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásunkat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat s a testvér testvérét is árúba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.« Bármily mesésnek lássék is ez elbeszélés, annyi mégis kiviláglik belőle, hogy a henyeség egészen megrontotta az avar nép erkölcseit s teljesen alkalmatlanná tette azt arra, hogy országát megerősítse és biztosítsa. A kormány renyhesége, a bírák romlottágaromlottsága, részegeskedés és fényűzés voltak Avarország sírásói.”''{{refhely|Suda On Line: Βούλγαροι}}{{refhely|Borovszky 1998: idézet a Szuda-lexikonból}}{{jegyzet*|A Szuda-lexikon vonatkozó szakasza a következőket mondja. ''„Ugyanezen bolgárok teljesen kiirtották az avarokat. Krem [Krum] megkérdezte az avar foglyokat: »Miért ítélitek el uralkodótokat, és az egész nép elpusztult?« És válaszoltak: »A kölcsönös vádak száma növekedett, és elpusztultak a legbátrabbak s a legkörültekintőbbek; azután a gonosztevők s a tolvajok a bírák cinkosaivá váltak; azután a részegeskedés – mindenki lerészegedett a bor bősége okán; azután meg a vesztegetés, majd az üzlet – mert mindenki kereskedő lett, és egymást csalta. És ezen dolgokból származott végzetünk.«”''}}</small></div>
 
Az utolsó csapást [[Krum bolgár kán]] hadjárata jelentette az avarok számára. A kán fő célja nem az avarok politikai és katonai hatalmának végleges megdöntése, hanem emberi erőforrások és az erdélyi aranybányák megszerzése volt.{{jegyzet*|''„Az erdélyi sóbányák aligha érdekelték a Fekete-tenger partján sólepárlással is foglalkozó bolgárokat.”'' (Makkay 2009)}} Ezért volt a bolgár hatalmi központ az aranybányák közvetlen közelében, [[Gyulafehérvár|Gyulafehérvárott]]. Avar kötelékek állítólag a bolgárok segédcsapataként szolgáltak a 810-es években Bizánc és a Karolingok háborúiban.{{jegyzet*|''„(…)&nbsp;nem történt más, mint Aszparukh utóda kiterjesztette hatalmát kései unokatestvére népére, az egyik onogur a másikéra.”'' (Makkay 2009)}}
84. sor:
Utoljára a [[822]]. évben említtetnek név szerint az avarok, amikor követeik megjelentek a [[Frank Birodalom]] frankfurti ([[Frankfurt am Main]]) birodalmi gyűlésén, de ez nem tekinthető az avarság utolsó szereplésének. Szőke Béla Miklós szerint továbbra is jelen voltak a Kárpát-medencében.{{refhely|Szőke 2014}} Amikor az Altaichi Évkönyvek a Kárpát-medencében a hunok megtéréséről beszélnek (''865. Gens Hunnorum fiunt Christiani''), akkor az avarokról lehet szó.{{refhely|Szádecky-Kardoss 1986: 153.}} Szabados György (SZTE-Magyar Mediévisztika), Hrinkmar reimsi érsek történetírása – ''Annales Bertiniani'' – nyomán lehetségesnek tartja, hogy Árpád magyarjainak előőrsei már a 862. évtől megjelentek a Kárpát-medencében.{{refhely|Szabados 2015''b''}}
 
== Eltűnés vagy továbbélés ==
Az avar népesség zöme – nevét fenntartva – bizonyíthatóan fennmaradt a 10. századig.
 
Az avar népesség zömea Dunántúl nevétés fenntartvaa mai bizonyíthatóanHorvátország egyes részein fennmaradt a 10. századig.
:''„Hol és mennyi idővel élte túl a Közép-Duna-medencében a 800 körüli éveket az avarság? …&nbsp;A Dunántúlon legalább a 870-es évekig, a magyar [[Alföld]]ön [[Árpád magyar fejedelem|Árpád]] honfoglalásáig, Horvátországban pedig a 950-es évekig éltek avarok.”'' (Olajos Teréz: ''Az avar továbbélés kérdéséről){{refhely|Olajos 2001}}
 
Olajos megállapítását támogatja Takács Miklós, illetve Kovačević munkája is: Horvátországban, ez idő tájt, az avarok megszállták az Adriához vezető utakat.{{refhely|Takács 1985}} az avarok nagy tömegben megmaradása mellett (az Alföldön is) kardoskodik Szőke Miklós Béla<ref>:''„…&nbsp;hogy kiket is találtak a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében, az írott és régészeti források alapján egyaránt nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez a népesség lényegében változatlan összetételben azonos volt azzal, amely egy évszázaddal korábban az avar kaganátus, mint politikai formáció pusztulását megélte. Az avarság jelentős vérveszteség nélkül élte túl a 8. század végi, 9. század eleji hatalmi átrendeződést a Kárpát-medencében. Következésképpen nem vonható egyenlőségjel – mint szinte máig teszik – az avarságnak az írásos forrásokból való eltűnése és az avarságnak, mint népnek – egy sokgyökerű, soknyelvű, a különböző türk- és mongol nyelvű néptöredék mellett a Kárpát-medencei szlávokat is magába foglaló konglomerátumnak – a megszűnése között. Ez a történelmi viharokat átélt, megváltozott nevű és átalakult kultúrájú néptömeg alkotta a bázisát a peremterületeken létesült új fejedelemségek mellett a központi részek Karoling provinciájának is. Hasonlóképpen – bár többé az írásos források nem emlékeznek meg róluk – »avarok« lakta terület kellett maradjon a Dunától keletre elterülő síkság is. Ezek leszármazottai alkották a magyar honfoglaláskor a Kárpát-medence alaplakosságát, s ők fogják alkotni majd az új uralkodó népnek, a magyarságnak a népi tömegeit, köznépének zömét is.”'' (Szőke Béla Miklós: ''A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok'')</ref> és Makkay János<ref>:''„Az Alföld a 9. században tele volt kisebb-nagyobb falvakkal, és következésképpen temetőkkel! A lakosság az Árpádi honfoglalás idején a Tiszántúlon és Erdélyben egyaránt a kései avar kor népeinek az egyenes ági utódja volt. Nincs okunk mást feltételezni a Dunántúlról sem. Ott azok az avar és onogur birtokosok, akik megkeresztelkedtek és hűségesen fizették a frankoknak az adót, egészen a honfoglalásig, azaz Árpád népe bejöveteléig megtarthatták a földjeiket. Velük együtt bizonyára földet túró szolgáikat is, hiszen egy avar-onogur adófizető földbirtokos aligha túrta a földet, hogy megélhessen. Ugyanezt bizonyítják a régészeti adatok is: Békés megye területén egymást érik az olyan, feltérképezett 9. századi települések, amelyeknek a sajátságai és leletei egyenesen folytatják a 8. századi kései avar kort. Lakosságuk tehát a 8. századi, késő avar kori falvak embereinek utóda volt: azok gyerekei, unokái, dédunokái. Aligha lehet véletlen, hogy Tolnában, Baranyában, Somogyban, Zalában, sőt a Szerémségben is szépen szaporodnak a késő avar kor temetői (sőt telephelyei). Árpádi honfoglalók sírjai-temetői pedig ritkák, mint a fehér holló. Árpádi temetkezések hiánya éppen a legarchaikusabb magyarok lakta területeken? Göcsejben, Hetésben, Valkó vára környékén, a nyugati és déli végeken?!”'' (Makkay János: ''Indul a magyar Attila földjére''){{refhely|SzőkeMakkay 19992009}}</ref> is.
Olajos megállapítását támogatja Takács Miklós, illetve Kovačević munkája is: Horvátországban, ez idő tájt, az avarok megszállták az Adriához vezető utakat.{{refhely|Takács 1985}}
 
AzSzóértelmezési avarokvita teljesbontakozott kiirtását,ki illetvea eltűnésétRegino feltételezőprümi elméletekapát tehátemlítette tévesnek"Pannoniorum bizonyultak.et NincsenAvarum írottsolitudines" vagykörül. régészetiSzabados forrásunk,György melyek bizonyítanák, hogy az avarok jelentősebb veszteségeket szenvedtek volna a frankoktól, szlávoktól, vagy bármely egyéb néptől.{{refhely|Szádecky-Kardoss 1993szavaival: 232–233.}}{{jegyzet*|"Regino, prümi apátnak a 908. évben befejezett krónikája „pannónok és avarok pusztáin” (Pannoniorum et Avarum solitudines) kóborló magyarokat említ. Korábban a ''solitudo'' kifejezést elhagyatott pusztaságnak értelmezték, ám [[Szádeczky-Kardoss Samu]] érvei alapján az „avarok pusztái” nem lakatlanul hagyott térségek, hanem avarok benépesítette sík vidéknek tekintendők. A ''solitudo'' szó [[Marcus Iunianus Iustinus|Iustinusnál]] – akinek krónikáját forgatta Regino – túlnépesedő területet jelent, ahonnan időnként tömegek rajzanak ki. Az idézett „Pannoniorum et Avarum solitudines” szókapcsolat Szádeczky-Kardoss szerint „nem az avarok és pannoniaiak lakatlanul hagyott földjeire értendők, hanem mozgó életmódú pannóniaiak és avarok territóriumára, amelyről a bolgár és a morva állam, valamint a karantán őrgróf igazgatása alatt álló frank tartomány határai (fines) elérhetők voltak”."{{refhely|Szádecky-Kardoss 1993: 232–233.}}{{jegyzet*| (Szabados 2015)}}
 
=== Régészeti bizonyítékok az avar továbbélés kérdésében ===
 
Madaras László régész tanulmányában megállapítja, hogy a 9. századi avar sírleletek az Alföldről teljesen hiányoznak. Madaras szavaival:
 
"''Az pedig tételesen nem igaz, hogy gyarapszik azon temetők száma, amelyek az Alföldön megélik a magyar honfoglalást, esetleg még az Árpád-korban is használják azokat. Magam, aki immáron a negyedik évtizede kutatom ezt a korszakot és ezt a területet, egyetlen egy ilyen temetőt, vagy telepet sem ismerek.''"
:''„…&nbsp;hogy kiket is találtak a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében, az írott és régészeti források alapján egyaránt nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez a népesség lényegében változatlan összetételben azonos volt azzal, amely egy évszázaddal korábban az avar kaganátus, mint politikai formáció pusztulását megélte. Az avarság jelentős vérveszteség nélkül élte túl a 8. század végi, 9. század eleji hatalmi átrendeződést a Kárpát-medencében. Következésképpen nem vonható egyenlőségjel – mint szinte máig teszik – az avarságnak az írásos forrásokból való eltűnése és az avarságnak, mint népnek – egy sokgyökerű, soknyelvű, a különböző türk- és mongol nyelvű néptöredék mellett a Kárpát-medencei szlávokat is magába foglaló konglomerátumnak – a megszűnése között. Ez a történelmi viharokat átélt, megváltozott nevű és átalakult kultúrájú néptömeg alkotta a bázisát a peremterületeken létesült új fejedelemségek mellett a központi részek Karoling provinciájának is. Hasonlóképpen – bár többé az írásos források nem emlékeznek meg róluk – »avarok« lakta terület kellett maradjon a Dunától keletre elterülő síkság is. Ezek leszármazottai alkották a magyar honfoglaláskor a Kárpát-medence alaplakosságát, s ők fogják alkotni majd az új uralkodó népnek, a magyarságnak a népi tömegeit, köznépének zömét is.”'' (Szőke Béla Miklós: ''A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok''){{refhely|Szőke 1999}}
 
"''...az Alföld korábbi, – 8. századi lakossága – igencsak megfogyatkozhatott a 9. század első évtizedeire. Arra az időre, amikor még vannak griffes-indás sírok a temetők szélein. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy mindazon temetőkben, melyekben a régészek 9. századi sírokat említenek, a két időszak sírjainak aránya elképesztő. Jó, ha minden ötven-száz 8. századi sírra jut egy-egy 9. századi.''" <ref>Az avarság továbbélése a 9. századi Kárpát-medencében, 2014; 176-192 o.</ref>
:''„Az Alföld a 9. században tele volt kisebb-nagyobb falvakkal, és következésképpen temetőkkel! A lakosság az Árpádi honfoglalás idején a Tiszántúlon és Erdélyben egyaránt a kései avar kor népeinek az egyenes ági utódja volt. Nincs okunk mást feltételezni a Dunántúlról sem. Ott azok az avar és onogur birtokosok, akik megkeresztelkedtek és hűségesen fizették a frankoknak az adót, egészen a honfoglalásig, azaz Árpád népe bejöveteléig megtarthatták a földjeiket. Velük együtt bizonyára földet túró szolgáikat is, hiszen egy avar-onogur adófizető földbirtokos aligha túrta a földet, hogy megélhessen. Ugyanezt bizonyítják a régészeti adatok is: Békés megye területén egymást érik az olyan, feltérképezett 9. századi települések, amelyeknek a sajátságai és leletei egyenesen folytatják a 8. századi kései avar kort. Lakosságuk tehát a 8. századi, késő avar kori falvak embereinek utóda volt: azok gyerekei, unokái, dédunokái. Aligha lehet véletlen, hogy Tolnában, Baranyában, Somogyban, Zalában, sőt a Szerémségben is szépen szaporodnak a késő avar kor temetői (sőt telephelyei). Árpádi honfoglalók sírjai-temetői pedig ritkák, mint a fehér holló. Árpádi temetkezések hiánya éppen a legarchaikusabb magyarok lakta területeken? Göcsejben, Hetésben, Valkó vára környékén, a nyugati és déli végeken?!”'' (Makkay János: ''Indul a magyar Attila földjére''){{refhely|Makkay 2009}}
 
Vagyis az avarok eltűntek az Alföldről a 9. századra, ami minden bizonnyal összefüggésben vala a kagáni székhely fölprédálásával, az avarokat sújtó belviszállyal és a bolgár hadjárattal. Viszont a dunántúli és horvátországi avarok megérheték Árpád hadainak bejövetelét. Összességében elmondható, hogy az avarság a 9. század elejétől nagymérvű fogyatkozást szenvede el, megszűnék államalkotó tényező lenni.
Az avarok teljes kiirtását, illetve eltűnését feltételező elméletek tehát tévesnek bizonyultak. Nincsen írott vagy régészeti forrásunk, melyek bizonyítanák, hogy az avarok jelentősebb veszteségeket szenvedtek volna a frankoktól, szlávoktól, vagy bármely egyéb néptől.{{refhely|Szádecky-Kardoss 1993: 232–233.}}{{jegyzet*|Regino, prümi apátnak a 908. évben befejezett krónikája „pannónok és avarok pusztáin” (Pannoniorum et Avarum solitudines) kóborló magyarokat említ. Korábban a ''solitudo'' kifejezést elhagyatott pusztaságnak értelmezték, ám Szádeczky-Kardoss Samu érvei alapján az „avarok pusztái” nem lakatlanul hagyott térségek, hanem avarok benépesítette sík vidéknek tekintendők. A ''solitudo'' szó [[Marcus Iunianus Iustinus|Iustinusnál]] – akinek krónikáját forgatta Regino – túlnépesedő területet jelent, ahonnan időnként tömegek rajzanak ki. Az idézett „Pannoniorum et Avarum solitudines” szókapcsolat Szádeczky-Kardoss szerint „nem az avarok és pannoniaiak lakatlanul hagyott földjeire értendők, hanem mozgó életmódú pannóniaiak és avarok territóriumára, amelyről a bolgár és a morva állam, valamint a karantán őrgróf igazgatása alatt álló frank tartomány határai (fines) elérhetők voltak”. (Szabados 2015)}}
 
== Alsó-Pannoniai grófság ==
123 ⟶ 131 sor:
* [http://vfek.vfmk.hu/00000097/ {{aut|Gyárfás István}} (1870): ''A jász-kunok története''. Első kötet: Az ősidőktől kezdve a magyaroknak Ázsiából kiindulásaig. ……884-ig Kr.&nbsp;u. Kecskemét.]
* [http://mek.oszk.hu/02200/02249/ {{aut|Kézai Simon}} ''in'' {{aut|Szabó Károly}} (1993): Kézai Simon mester Magyar Krónikája. ''Populart füzetek'' '''7'''. Szentendre.]
* [http://www.academia.edu/9278014/A_V%C3%A1mb%C3%A9ry_csal%C3%A1di_arch%C3%ADvum_%C3%BAjrafelfedez%C3%A9se_az_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamokban_-_El%C5%91zetes_jelent%C3%A9s_The_Rediscovery_of_the_V%C3%A1mb%C3%A9ry_Family_Archive_in_the_United_States_-_A_Preliminary_Report_Eur%C3%B3p%C3%A1b%C3%B3l_%C3%81zsi%C3%A1ba_%C3%A9s_vissza_ism%C3%A9t_XI._Nemzetk%C3%B6zi_V%C3%A1mb%C3%A9ry_Konferencia_szerk._Keller_L._Dunaszerdahely_2014._31-60]
* [http://vala.hu/makkay-janos/makkay-janos-indul-a-magyar-attila-foldjere-2-atdolgozott-es-bovitett-kiadas-a-szerzo-kiadasa-budapest-2009 {{aut|Makkay János}} (2009): Indul a magyar Attila földjére. 2., átdolgozott és bővített kiadás. ''Tractata Minuscula'' '''70–71'''. füzet. Budapest.]
* Indul a magyar Attila földjére. 2., átdolgozott és bővített kiadás. ''Tractata Minuscula'' '''70–71'''. füzet. Budapest.]
* [http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/01-11/olajos.pdf {{aut|Olajos Teréz}} (2001): Az avar továbbélés kérdéséről. A 9. századi avar történelem görög és latin nyelvű forrásai. ''Tiszatáj'' '''55''' (11) (2001. november): 50–56.]
* {{aut|Pohl,&nbsp;W.}} (1988): ''Die Awaren''. Ein Steppenvolk in Mitteleuropa 567–822 n.&nbsp;Chr. München.