„Avar Kaganátus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kiegészítések |
Kieg. |
||
78. sor:
Egyes vélemények szerint az első [[magyar nyelv]]ű írásos emlék e korból származik. A [[Szarvas (település)|Szarvason]] talált tűtartó rovásfelirata [[Vékony Gábor]] szerint magyar nyelven olvasható. [[Róna-Tas András]] ugyanakkor az ótörök nyelv alapján fejtette meg a feliratot. Biztosnak tekinthető olvasata – szakemberek szerint – e feliratnak nincs.{{refhely|Vékony 2002}}
<div class="keretjobb"><small>''„Egy görög író beszéli, hogy miután az avarok birodalmát Nagy Károly megsemmisítette, a hires bolgár király, Krum, tudni óhajtván azt, mely okok voltak azok, melyek a bolgárokkal szövetséges avar nép felbomlását előidézték, a táborában őrzött foglyok közül négy vén avart hozatott maga elé s ezeknek e kérdést tevé föl: »Mely okoknak kell tulajdonítani fejedelmetek és nemzetetek bukását?« A foglyok közűl a legtekintélyesebb így válaszolt: »Óh király, annak sok és különféle oka van. Legelsőbben az áskálódás, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután jött a birák romlottsága, a kiknek ez lett volna tisztjök, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal czimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szűlt: az avarok, midőn testöket elgyengítették, egyszersmind eszöket is elvesztették. Utóljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásunkat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat s a testvér testvérét is árúba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.« Bármily mesésnek lássék is ez elbeszélés, annyi mégis kiviláglik belőle, hogy a henyeség egészen megrontotta az avar nép erkölcseit s teljesen alkalmatlanná tette azt arra, hogy országát megerősítse és biztosítsa. A kormány renyhesége, a bírák
Az utolsó csapást [[Krum bolgár kán]] hadjárata jelentette az avarok számára. A kán fő célja nem az avarok politikai és katonai hatalmának végleges megdöntése, hanem emberi erőforrások és az erdélyi aranybányák megszerzése volt.{{jegyzet*|''„Az erdélyi sóbányák aligha érdekelték a Fekete-tenger partján sólepárlással is foglalkozó bolgárokat.”'' (Makkay 2009)}} Ezért volt a bolgár hatalmi központ az aranybányák közvetlen közelében, [[Gyulafehérvár|Gyulafehérvárott]]. Avar kötelékek állítólag a bolgárok segédcsapataként szolgáltak a 810-es években Bizánc és a Karolingok háborúiban.{{jegyzet*|''„(…) nem történt más, mint Aszparukh utóda kiterjesztette hatalmát kései unokatestvére népére, az egyik onogur a másikéra.”'' (Makkay 2009)}}
84. sor:
Utoljára a [[822]]. évben említtetnek név szerint az avarok, amikor követeik megjelentek a [[Frank Birodalom]] frankfurti ([[Frankfurt am Main]]) birodalmi gyűlésén, de ez nem tekinthető az avarság utolsó szereplésének. Szőke Béla Miklós szerint továbbra is jelen voltak a Kárpát-medencében.{{refhely|Szőke 2014}} Amikor az Altaichi Évkönyvek a Kárpát-medencében a hunok megtéréséről beszélnek (''865. Gens Hunnorum fiunt Christiani''), akkor az avarokról lehet szó.{{refhely|Szádecky-Kardoss 1986: 153.}} Szabados György (SZTE-Magyar Mediévisztika), Hrinkmar reimsi érsek történetírása – ''Annales Bertiniani'' – nyomán lehetségesnek tartja, hogy Árpád magyarjainak előőrsei már a 862. évtől megjelentek a Kárpát-medencében.{{refhely|Szabados 2015''b''}}
== Eltűnés vagy továbbélés ==
Az avar népesség zöme – nevét fenntartva – bizonyíthatóan fennmaradt a 10. századig.▼
▲Az avar népesség
:''„Hol és mennyi idővel élte túl a Közép-Duna-medencében a 800 körüli éveket az avarság? … A Dunántúlon legalább a 870-es évekig, a magyar [[Alföld]]ön [[Árpád magyar fejedelem|Árpád]] honfoglalásáig, Horvátországban pedig a 950-es évekig éltek avarok.”'' (Olajos Teréz: ''Az avar továbbélés kérdéséről){{refhely|Olajos 2001}}
Olajos megállapítását támogatja Takács Miklós, illetve Kovačević munkája is: Horvátországban, ez idő tájt, az avarok megszállták az Adriához vezető utakat.{{refhely|Takács 1985}} az avarok nagy tömegben megmaradása mellett (az Alföldön is) kardoskodik Szőke Miklós Béla<ref>:''„… hogy kiket is találtak a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében, az írott és régészeti források alapján egyaránt nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez a népesség lényegében változatlan összetételben azonos volt azzal, amely egy évszázaddal korábban az avar kaganátus, mint politikai formáció pusztulását megélte. Az avarság jelentős vérveszteség nélkül élte túl a 8. század végi, 9. század eleji hatalmi átrendeződést a Kárpát-medencében. Következésképpen nem vonható egyenlőségjel – mint szinte máig teszik – az avarságnak az írásos forrásokból való eltűnése és az avarságnak, mint népnek – egy sokgyökerű, soknyelvű, a különböző türk- és mongol nyelvű néptöredék mellett a Kárpát-medencei szlávokat is magába foglaló konglomerátumnak – a megszűnése között. Ez a történelmi viharokat átélt, megváltozott nevű és átalakult kultúrájú néptömeg alkotta a bázisát a peremterületeken létesült új fejedelemségek mellett a központi részek Karoling provinciájának is. Hasonlóképpen – bár többé az írásos források nem emlékeznek meg róluk – »avarok« lakta terület kellett maradjon a Dunától keletre elterülő síkság is. Ezek leszármazottai alkották a magyar honfoglaláskor a Kárpát-medence alaplakosságát, s ők fogják alkotni majd az új uralkodó népnek, a magyarságnak a népi tömegeit, köznépének zömét is.”'' (Szőke Béla Miklós: ''A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok'')</ref> és Makkay János<ref>:''„Az Alföld a 9. században tele volt kisebb-nagyobb falvakkal, és következésképpen temetőkkel! A lakosság az Árpádi honfoglalás idején a Tiszántúlon és Erdélyben egyaránt a kései avar kor népeinek az egyenes ági utódja volt. Nincs okunk mást feltételezni a Dunántúlról sem. Ott azok az avar és onogur birtokosok, akik megkeresztelkedtek és hűségesen fizették a frankoknak az adót, egészen a honfoglalásig, azaz Árpád népe bejöveteléig megtarthatták a földjeiket. Velük együtt bizonyára földet túró szolgáikat is, hiszen egy avar-onogur adófizető földbirtokos aligha túrta a földet, hogy megélhessen. Ugyanezt bizonyítják a régészeti adatok is: Békés megye területén egymást érik az olyan, feltérképezett 9. századi települések, amelyeknek a sajátságai és leletei egyenesen folytatják a 8. századi kései avar kort. Lakosságuk tehát a 8. századi, késő avar kori falvak embereinek utóda volt: azok gyerekei, unokái, dédunokái. Aligha lehet véletlen, hogy Tolnában, Baranyában, Somogyban, Zalában, sőt a Szerémségben is szépen szaporodnak a késő avar kor temetői (sőt telephelyei). Árpádi honfoglalók sírjai-temetői pedig ritkák, mint a fehér holló. Árpádi temetkezések hiánya éppen a legarchaikusabb magyarok lakta területeken? Göcsejben, Hetésben, Valkó vára környékén, a nyugati és déli végeken?!”'' (Makkay János: ''Indul a magyar Attila földjére''){{refhely|
=== Régészeti bizonyítékok az avar továbbélés kérdésében ===
Madaras László régész tanulmányában megállapítja, hogy a 9. századi avar sírleletek az Alföldről teljesen hiányoznak. Madaras szavaival:
"''Az pedig tételesen nem igaz, hogy gyarapszik azon temetők száma, amelyek az Alföldön megélik a magyar honfoglalást, esetleg még az Árpád-korban is használják azokat. Magam, aki immáron a negyedik évtizede kutatom ezt a korszakot és ezt a területet, egyetlen egy ilyen temetőt, vagy telepet sem ismerek.''"
▲:''„… hogy kiket is találtak a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében, az írott és régészeti források alapján egyaránt nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez a népesség lényegében változatlan összetételben azonos volt azzal, amely egy évszázaddal korábban az avar kaganátus, mint politikai formáció pusztulását megélte. Az avarság jelentős vérveszteség nélkül élte túl a 8. század végi, 9. század eleji hatalmi átrendeződést a Kárpát-medencében. Következésképpen nem vonható egyenlőségjel – mint szinte máig teszik – az avarságnak az írásos forrásokból való eltűnése és az avarságnak, mint népnek – egy sokgyökerű, soknyelvű, a különböző türk- és mongol nyelvű néptöredék mellett a Kárpát-medencei szlávokat is magába foglaló konglomerátumnak – a megszűnése között. Ez a történelmi viharokat átélt, megváltozott nevű és átalakult kultúrájú néptömeg alkotta a bázisát a peremterületeken létesült új fejedelemségek mellett a központi részek Karoling provinciájának is. Hasonlóképpen – bár többé az írásos források nem emlékeznek meg róluk – »avarok« lakta terület kellett maradjon a Dunától keletre elterülő síkság is. Ezek leszármazottai alkották a magyar honfoglaláskor a Kárpát-medence alaplakosságát, s ők fogják alkotni majd az új uralkodó népnek, a magyarságnak a népi tömegeit, köznépének zömét is.”'' (Szőke Béla Miklós: ''A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok''){{refhely|Szőke 1999}}
"''...az Alföld korábbi, – 8. századi lakossága – igencsak megfogyatkozhatott a 9. század első évtizedeire. Arra az időre, amikor még vannak griffes-indás sírok a temetők szélein. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy mindazon temetőkben, melyekben a régészek 9. századi sírokat említenek, a két időszak sírjainak aránya elképesztő. Jó, ha minden ötven-száz 8. századi sírra jut egy-egy 9. századi.''" <ref>Az avarság továbbélése a 9. századi Kárpát-medencében, 2014; 176-192 o.</ref>
Vagyis az avarok eltűntek az Alföldről a 9. századra, ami minden bizonnyal összefüggésben vala a kagáni székhely fölprédálásával, az avarokat sújtó belviszállyal és a bolgár hadjárattal. Viszont a dunántúli és horvátországi avarok megérheték Árpád hadainak bejövetelét. Összességében elmondható, hogy az avarság a 9. század elejétől nagymérvű fogyatkozást szenvede el, megszűnék államalkotó tényező lenni.
▲Az avarok teljes kiirtását, illetve eltűnését feltételező elméletek tehát tévesnek bizonyultak. Nincsen írott vagy régészeti forrásunk, melyek bizonyítanák, hogy az avarok jelentősebb veszteségeket szenvedtek volna a frankoktól, szlávoktól, vagy bármely egyéb néptől.{{refhely|Szádecky-Kardoss 1993: 232–233.}}{{jegyzet*|Regino, prümi apátnak a 908. évben befejezett krónikája „pannónok és avarok pusztáin” (Pannoniorum et Avarum solitudines) kóborló magyarokat említ. Korábban a ''solitudo'' kifejezést elhagyatott pusztaságnak értelmezték, ám Szádeczky-Kardoss Samu érvei alapján az „avarok pusztái” nem lakatlanul hagyott térségek, hanem avarok benépesítette sík vidéknek tekintendők. A ''solitudo'' szó [[Marcus Iunianus Iustinus|Iustinusnál]] – akinek krónikáját forgatta Regino – túlnépesedő területet jelent, ahonnan időnként tömegek rajzanak ki. Az idézett „Pannoniorum et Avarum solitudines” szókapcsolat Szádeczky-Kardoss szerint „nem az avarok és pannoniaiak lakatlanul hagyott földjeire értendők, hanem mozgó életmódú pannóniaiak és avarok territóriumára, amelyről a bolgár és a morva állam, valamint a karantán őrgróf igazgatása alatt álló frank tartomány határai (fines) elérhetők voltak”. (Szabados 2015)}}
== Alsó-Pannoniai grófság ==
123 ⟶ 131 sor:
* [http://vfek.vfmk.hu/00000097/ {{aut|Gyárfás István}} (1870): ''A jász-kunok története''. Első kötet: Az ősidőktől kezdve a magyaroknak Ázsiából kiindulásaig. ……884-ig Kr. u. Kecskemét.]
* [http://mek.oszk.hu/02200/02249/ {{aut|Kézai Simon}} ''in'' {{aut|Szabó Károly}} (1993): Kézai Simon mester Magyar Krónikája. ''Populart füzetek'' '''7'''. Szentendre.]
* [http://www.academia.edu/9278014/A_V%C3%A1mb%C3%A9ry_csal%C3%A1di_arch%C3%ADvum_%C3%BAjrafelfedez%C3%A9se_az_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamokban_-_El%C5%91zetes_jelent%C3%A9s_The_Rediscovery_of_the_V%C3%A1mb%C3%A9ry_Family_Archive_in_the_United_States_-_A_Preliminary_Report_Eur%C3%B3p%C3%A1b%C3%B3l_%C3%81zsi%C3%A1ba_%C3%A9s_vissza_ism%C3%A9t_XI._Nemzetk%C3%B6zi_V%C3%A1mb%C3%A9ry_Konferencia_szerk._Keller_L._Dunaszerdahely_2014._31-60]
* Indul a magyar Attila földjére. 2., átdolgozott és bővített kiadás. ''Tractata Minuscula'' '''70–71'''. füzet. Budapest.]
* [http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/01-11/olajos.pdf {{aut|Olajos Teréz}} (2001): Az avar továbbélés kérdéséről. A 9. századi avar történelem görög és latin nyelvű forrásai. ''Tiszatáj'' '''55''' (11) (2001. november): 50–56.]
* {{aut|Pohl, W.}} (1988): ''Die Awaren''. Ein Steppenvolk in Mitteleuropa 567–822 n. Chr. München.
|