„Filmzene” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Magyar filmzene: 1 link egyértelműsítés |
a Bot: egyértelműsítés |
||
33. sor:
===Az 1960-as évektől napjainkig===
Már a második világháború után terjedőben volt, hogy a filmekben kevesebb zene szóljon, az is jóval szerényebb hangszereléssel, mint az addig megszokott. Az amerikai filmzeneszerzést ekkortájt erős olasz és francia behatások érték. A művészek a klasszikus zeneszerzési technikákat a vidék Amerikájának zenei elemeivel ötvözték, sajátos stílust alakítva ki ezáltal. [[Alex North]] az 1951-es ''A Streetcar Named Desire'' című filmhez írt zenéje például az elsők között van, melyek a [[New Orleans (település)|New Orleans]]-i [[Dzsessz|jazz]] világából merítenek.<ref name="auto_IKi3prXLxNawGop7wwU3XQ"/>
1961-ben egy ifjú jazz-zongorista, [[Henry Mancini]] nyerte el az Oscar-díjat az [[Álom luxuskivitelben (film)|Álom luxuskivitelben]] című filmhez írt zenéjéért, mely lendületes, vidám dallamaival, merész hangszerelésével szinte forradalmasította Hollywood filmzeneszerzési irányelveit. A korai hatvanas években [[Ennio Morricone]] [[spagettiwestern]]-filmzenéi már fordulatot jeleznek: egyre inkább Hollywood kezdett befolyással lenni Európára; [[Maurice Jarre]] ([[Arábiai Lawrence (film)|Arábiai Lawrence]], 1962), [[Tony Richardson]] (''Tom Jones'', 1963), [[Michel Legrande]] ([[Cherbourgi esernyők]], 1964) és [[Nino Rota]] ([[A Keresztapa]], 1972) pedig megteremtették a filmzene olykor igen gazdag, olykor klisékkel teletűzdelt, de mindig az érzelmi katarzis felé törekedő, nemzetközi stílusát.<ref name="auto_IKi3prXLxNawGop7wwU3XQ"/>
| |||