„Viking–1” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Sok-sok tapadás |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Akkumulátor –> Akkumulátor (energiatároló) |
||
60. sor:
[[Fájl:Olympus Mons.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A [[Naprendszer]] legnagyobb hegye a Marson, az [[Olympus Mons]] a Viking Orbiter képén]]
A keringő egység energiaellátását [[napelem]]ekkel oldották meg. A négy napelemszárnyon 34 800 fényérzékeny cella termelt energiát (15 négyzetméteren), összesen 620 [[W]]-ot. Emellett rendelkezésre állt energiatárolásra 2 db 30 Ah-ás [[nikkel]]-[[kadmium]] [[Akkumulátor (energiatároló)|akkumulátor]] is. A stabilizációt 6 [[giroszkóp]]pal, a Napra és a csillagokra tájolt navigációs rendszerrel oldották meg. A szonda hossztengelyét a Napra stabilizálták, a szenzorok a Nap helyzetéhez képest nem engedték meg a tengely bólintó, vagy legyező irányú elmozdulását, a tengely körüli nem kívánt elfordulást pedig a Canopusra irányzott csillagérzékelő szenzor akadályozta meg. A kétoldalú kapcsolatot több rádióadó tette lehetővé: egy 20 [[W]] teljesítményű, 2,3 [[GHz]]-en sugárzó, és egy 8,4 GHz-en forgalmazó adó, az előbbihez 2 db TWTA erősítő csatlakozott. Az adatok fogadását egy 2,1 GHz-en működő vevő biztosította az 1,5 méter átmérőjű parabolaantennán és egy másik (kisebb teljesítményű) fix rúdantennán keresztül. A tudományos adatok tárolására egy kazettás magnetofont használtak, amelynek 1280 Mbit tárolókapacitása volt.
A tudományos műszerek egy csoportjának (a légköri vízpára mérőeszközének, az infravörös térképező kamerának és a látható fény tartományában működő kamerának) külön, hőmérsékletszabályozott, forgatható rekeszt alakítottak ki a fő platformon. A műszerpark összesen 72 kg-ot tett ki az össztömegen belül.
|