„III. Ottó német-római császár” változatai közötti eltérés

a (ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
== Halála, utódlása ==
 
Lengyel- és németországi útjait követően a császár visszatért Itáliába. Szent Adalbert ereklyéinek nagy részét a [[Tiberis-sziget]]en építtetett [[Szent Bertalan-székesegyházbanszékesegyház]]ban (San Bartolomeo all'Isola) helyezte el [[Bertalan apostol|Szent Bertalan]] bőrének egy darabjával együtt, de a karcsontokból jutott Aachenbe, [[Reichenau]]ba, [[Liège]]-be, [[Affile|Affilébe]] és [[Terracina|Terracinába]] is. [[1001]]-ben egy [[tivoli]] felkelést vert le, de mivel megkímélte a várost, az ellenséges rómaiak Gergely [[tusculum]]i [[gróf]] támogatásával fellázadtak, és Ottó kénytelen volt [[Ravenna|Ravennába]] visszavonulni. [[1002]]-re elegendő erőt gyűjtött az ellencsapásra, de nem sokkal azután, hogy hadjáratra indult Róma ellen, elhunyt. [[Halál]]áért nagy valószínűség szerint a ravennai [[mocsár]]vidékén szerzett [[malária]] okolható, bár a [[középkor]]ban azt híresztelték, hogy a meggyilkolt Crescentius özvegye férkőzött a császár kegyeibe, majd megmérgeztette. Ottót Nagy Károly mellé temették Aachenben, de sírja eltűnt az idők folyamán.[[Fájl:GrabOtto III.JPG|bélyegkép|jobbra|200px| III. Ottó sírja az [[Aacheni dóm]]ban]]
 
A fiatalon elhunyt III. Ottó nőtlen és gyermektelen volt, egyébként atyjához hasonlóan bizánci feleséget keresett magának. Élete végén tárgyalásokat folytatott [[VIII. Konstantin bizánci császár|VIII. Konstantinnal]], [[II. Baszileiosz bizánci császár]] fivérével, és halálakor már [[Puglia]] partjaira érkezett a kiválasztott hercegnő, a később [[Bizánci Birodalom|bizánci]] császárnőként uralkodó [[Zoé bizánci császárnő|Zoé]]. A Szász-ház azonban nem vele halt ki: a trónt az Ottó uralkodása kezdetén hatalmi igénnyel fellépő Civakodó Henrik bajor herceg fia, a később szentté avatott [[II. Henrik német-római császár|II. Henrik]] – a szintén szentté avatott [[I. István magyar király]] sógora – örökölte.
Névtelen felhasználó