„Vencel magyar király” változatai közötti eltérés

II. Vencel apja és anyja is leányágon rokoni kapcsolatban volt az [[Árpád-ház]]zal, így már [[1290]]-ben fellépett a magyar trón igénylőjeként. A külfölddel ellentétben Magyarországon azonban elismerték [[III. András magyar király|Velencei András]] származását és II. Vencelt is lekötötte a mostohaapjával, Rosenberg Zavis cseh főúrral kapcsolatos belviszály, így ekkor még nem került Přemysl uralkodó a magyar trónra. Rosenberg Zavis kivégzése ([[1290]]. [[augusztus 24.]]) után II. Vencel önállóan kezdett uralkodni Csehországban és figyelmét elsősorban az ország belső problémáinak megoldására fordította, így nem jelentett veszélyt III. András uralmára. A két ország közötti jó viszonyt az is kifejezte, hogy [[1298]] februárjában Vencel és III. András Erzsébet nevű leánya között eljegyzés jött létre. A magyar–cseh kapcsolatokat némileg beárnyékolta, hogy [[1297]]. [[június 18.|június 18-án]] meghalt Vencel anyja, [[Habsburg Juta cseh királyné|Habsburg Judit]], aki életében mérsékelni igyekezett testvére, Habsburg Albert és férje, II. Vencel közti ellentéteket. A kialakuló újabb [[Habsburg-ház|Habsburg]]–[[Přemysl-ház|Přemysl]] konfliktusban III. András helyét a [[Habsburg Ágnes magyar királyné|Habsburg Ágnessel]] kötött házassága jelölte ki, de nyílt összecsapásra András életében nem került sor.

 

III. András váratlan halála után többen bejelentették igényüket a magyar trónra. A legnagyobb külföldi támogatottságot élvező jelölt a nápolyi [[Anjou-ház|Anjou családból]] származó Caroberto, a későbbi [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] magyar király volt. Károly Róbert élvezte a Szentszék

támogatását és III. András halálakor már trónkövetelőként Magyarországon tartózkodott, így élve a lehetőséggel 1301 tavaszán [[Esztergom]]ban Bicskei Gergely választott érsekkel királlyá koronáztatta magát. A magyar urak azonban tartottak a pápai befolyás erősödésétől, nem ismerték el az alkalmi koronával történt koronázást és [[1301]] májusában a [[Buda (történelmi település)|budai]] királyválasztó országgyűlésen Vencelt választották királynak. Van olyan nézet is, hogy a magyar koronát először II. Vencelnek ajánlották fel, de ő ezt nem fogadta el, és fiát ajánlotta maga helyett. Vencel országon belüli támogatottsága lényegesen nagyobb volt, mint Károly Róberté, néhány délvidéki főúron és Bicskei Gergelyen kívül a magyar politikai élet szinte minden szereplője – beleértve a tartományurakat is – Vencel királyságát támogatta. [[1301]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] [[Székesfehérvár]]ott János kalocsai érsek a [[Szent Korona|Szent Koronával]] királlyá koronázta Vencelt, aki magyar királyként – az országban akkor népszerű – László nevet vette fel. Károly Róbert tavaszi koronázásához hasonlóan Vencelé sem felelt meg a hazai jogszokásoknak, mert nem az esztergomi érsek végezte. 1301 második felére így az országnak két vitatható legitimitású királya is volt, azonban tényleges hatalmat egyikük sem gyakorolt. A kialakult helyzetnek egyedül a tartományurak voltak haszonélvezői, akik alaposan ki is használták a két király küzdelmét. <!-- ([[1302]]. [[február 28.|február 28-án]] például Vencel Csák Máté nádornak adományozza – a nagyrészt már addig is kezén lévő – Nyitra és Trencsén megyéket, valamint Trencsén várát. A ravasz főúr erre elkezdett szlovákosodni…)-->