A keresztesek érkezését üdvözlő jeruzsálemi nemesség egy találkozó összehívását kezdeményezte, hogy megvitathassák, mi legyen a következő lépés. Erre 1148. június 24-én került sor, amikor is a [[Jeruzsálemi Királyi Gyűlés]] [[Akko (település)|Akko]] mellett találkozott a lovagok vezetőivel, illetve a szentföldi és kis-ázsiai keresztes államok uralkodóival. Ez volt a gyűlésnemesek történetének leglátványosabb eseményetalálkozója ebben az időszakban.{{sfn|Riley-Smith|1991|p=50}}{{sfn|William of Tyre|Babcock|Krey|1943|loc=vol. 2, bk. 17, ch. 1, pp. 184–185}}
A gyűlésen határoztak az ekkor a Zengidák mellett álló, 1147-ben a Jeruzsálemmel szövetséges [[Boszra|Bosrát]] megtámadó Damaszkusz megtámadásárólostromáról.{{sfn|Nicolle|2009|pp= 54–55}} A történészek vélekedése sokáig az volt, hogy Damaszkusz megtámadása Edessza helyett „megmagyarázhatatlan ostobaság” volt, szerintük figyelembe véve a damaszkuszi atabég és a Zengidák közti súrlódásokat, illetve utóbbiak növekvő erejét, valószínű, hogy helyesebb lett volna minden erőt a Zengidák ellen fordítani. deMára mára ez a nézet tarthatatlanná vált. Máraazonban ez a nézet tarthatatlanná vált. David Nicolle és más történészek is megvédték a Gyűlésgyűlés döntését, mivel a városállam volt a legerősebb muszlim állam Dél-Szíriában, elfoglalása után jobb pozícióból küzdhettek volna ad-Dín növekvő hatalma ellen. Mivel Unur volt a két muszlim uralkodó közül a gyengébb, várható volt, hogy hamarosan ad-Dín veszi át Damaszkuszban is a hatalmat, így célszerűnek tűnt még ez előtt elfoglalni a várost.{{sfn|Nicolle|2009|pp=37–38}} Júliusban a nagyjából 50 ezer katona [[Tiberias]]ban gyülekeztek, majd a [[Galileai-tenger]]t megkerülve indultak Damaszkuszba.{{sfn|Runciman|1952|pp=228–229}}
