„Második keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Akkói találkozó: pontosítás, gördülékenység, szóismétlések
→‎A franciák útja: link, pontosítás
193. sor:
 
=== A franciák útja ===
A francia keresztesek 1147 júniusában indultak Metzből VII. Lajos, [[I. Thierry flamand gróf]], [[I. Reginald bari gróf]], [[III. Amadeus savoyai gróf]] és [[V. Vilmos montferrati őrgróf]] vezetésével, [[Lotaringia|Lotaringiából]], [[Bretagne]]ból, [[Burgundi Hercegség|Burgundiából]] és [[Aquitania|Aquitaniából]] is érkeztek seregek. Egy [[Provence (régió)|Provence-ból]] érkező sereg csak augusztusban indult útnak. Wormsban csatlakoztak a felvonuláshoz [[Normandia]] és Anglia keresztesei is. Viszonylagos nyugalomban követhették Konrádékat, habár Lajos [[II. GézávalGéza magyar király|II. Gézá]]<nowiki/>val kisebb konfliktusba keveredett, mivel a keresztesek között bújt meg a trónkövetelő [[Borisz Kalamanosz|Borisz]]. Géza kérte kiadatását, amit Lajos megtagadott és magával vitte Bizáncba – ahol, mint a [[baszileusz]] rokonától, jó szolgálatokat várt tőle –, ezzel meghiúsítva Borisz terveit is a magyar trónt illetően. Bizánci területre érve szintén konfliktusokra került sor, a sereg előtt menetelő lotaringiaiak összecsaptak a lemaradó németekkel is.{{sfn|Runciman|1952|pp=259–263}}
 
Időközben Manuél bizánci császár békét kötött [[I. Manszúd ikóniumi szultán]]nal, így már teljesen a keresztesek elleni védekezésre koncentrálhatott. Az átvonuló lovagok az első hadjárat óta egyet jelentettek a rablással és árulással, népszerű vélekedés szerint Konstantinápoly elfoglalására is terveket szőttek. Azonban Manuél jobb kapcsolatot ápolt a franciákkal, mint a németekkel, így a hadakat nem érte bántódás. Néhány keresztest felbőszített, hogy a császár békét kötött Manszúddal, és arra kérték királyukat, hogy szövetkezzenek II. Roger szicíliai királlyal Konstantinápoly elfoglalására, de Lajos ezt elutasította.{{sfn|Runciman|1952|pp=268–269}}