„Gyorsacél” változatai közötti eltérés

a
a (ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
Kisebb szerszámok tömör gyorsacélból általában köszörüléssel érik el végleges méretüket.
A gyorsacéllal való takarékoskodás érdekében gyakran nem a teljes szerszámot készítik gyorsacélból, hanem csak a szerszám dolgozó részét. A szerszám befogó része általában olcsó nemesített elektroacélból (C45 vagy 42CrMo4) készül. Az ilyen szerszám két részét [[tompahegesztés]]sel rögzítik egymáshoz. Néha a keményfém váltólapkához hasonlóan cserélhető [[betétkések]]et alkalmaznak, például marófejekben. Ismert az a megoldás is, amikor nemesített vagy betétedzett tüskére feltűzhető szerszámokat alkalmaznak, például palást- és idommarók esetében. Nagymodulú [[fogazószerszám]]ok esetében (20 modul felett) felrakóhegesztést is alkalmaznak.
<gallery class="center">
<gallery>
Fájl:CenterDrills123456.jpg|Tömör gyorsacél [[központfurat|központfúrók]]
Fájl:DrillCore.jpg|Gyorsacél csigafúró szénacél szárral
Fájl:MillSideAndFaceCutter.jpg|Feltűzhető marószerszám
</gallery>
</center>
 
== Bevonatok ==
 
Az 1960-as évek végén olyan új alapanyagok kerültek kifejlesztésre, amelyeket az akkoriban elterjedt szerszámokkal szinte reménytelen vállalkozás volt megmunkálni:<ref>A megmunkálandó anyag nagy szilárdsága miatt a megmunkálás sebességét (vágósebesség) drámaian csökkenteni kellett. A csökkentett sebesség – amellett, hogy nem termelékeny – a szerszámok számára is kedvezőtlen helyzetet teremtett: nem alakult ki határozott vágás, a megmunkált anyagok felkenődtek, ráhegedtek a szerszám élére (élsisak-képződés), idő előtti törést, selejtet okozva.</ref> nagy volt a szakítószilárdságuk és gyakran a szerszámanyagokkal is reakcióba léptek. E tényekből eredő megmunkálási nehézségeket a bevonatos szerszámanyagok kifejlesztése oldotta meg. A bevonatolási eljárások elterjedésével a bevonatos szerszámok ára csökkent; az árcsökkenés azt eredményezte hogy az ezredforduló körül általánossá vált a hagyományos, aránylag könnyen megmunkálható fémek bevonatolt szerszámokkal való megmunkálása nemcsak a forgácsolás, hanem az egyéb anyagalakítás terén is. A bevonatok terjedése olyan mérvű, hogy az általános célú szerszámok között is megjelentek a bevonatos szerszámok. Egyszerűbb esetekben a bevonat csupán általános [[Korrózióvédelem|korrózióvédelemre]] szolgál.
<gallery class="center">
<gallery>
Fájl:Installer bit closeup 2.jpg|Bevonat nélküli gyorsacél csigafúró
Fájl:Drill twist 1.jpg|Gyorsacél csigafúró, korrózióvédő bevonattal
Fájl:Drill tip spur.jpg|Titán-nitrid bevonatú gyorsacél csigafúró, famegmunkáláshozcél csigafúró, famegmunkáláshoz
</gallery>
</center>
A bevonatok kétszeresére növelik a gyorsacél szerszámanyagokkal elérhető forgácsolási sebességeket. A bevonatok keménysége 3-10-szerese a gyorsacél szerszámnak. Legismertebb a [[titán-nitrid]] és a [[titánkarbid]] bevonat<ref>DORMER: Technical Handbook 16-18.o.</ref> A bevonatok sokféleképpen készíthetőek: klasszikus eljárás a nitridálás, keménykrómozás és a fémszórás. A forgácsoló szerszámok többsége vákuumgőzöléses eljárással kapja bevonatát. A különféle
bevonatolási eljárások összehasonlítása a 3. táblázatban található.
316 567

szerkesztés