„Pejácsevich Tivadar” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
19. sor:
Dr. gróf verőczei '''Pejácsevich Tivadar''' Mária ([[Nekcse]], [[Verőce vármegye]], [[1855]]. [[szeptember 24.]] – [[Bécs]], [[1928]]. [[július 22.]]), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja, máltai lovag, a Jeruzsálemi Szent Sír rend lovagja, jogász.
==Élete==
Az ősrégi magyar főnemesi gróf verőczei [[Pejácsevich család]] sarja. Apja, gróf verőczei [[Pejácsevich László]] ([[1824]]–[[1901]]), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja,<ref name="lászlógyászpejácsevich">{{Cite web|url=https://dspace.oszk.hu/handle/123456789/467512#|title=Széchenyi National Library - gyászjelentések - gróf Pejácsevich László}}</ref><ref name="ferdinándgyász">{{Cite web|url=https://dspace.oszk.hu/handle/123456789/467500#|title=Széchenyi National Library - gyászjelentések - gróf Pejácsevich Ferdinánd}}</ref> anyja, báró jobaházi Dőry Gabriella ([[1830]]—[[1913]]) volt. Apai nagyszülei gróf verőczei Pejácsevich Ferdinánd ([[1800]]–[[1878]]),<ref name="ferdinándgyász">{{Cite web|url=https://dspace.oszk.hu/handle/123456789/467500#|title=Széchenyi National Library - gyászjelentések - gróf Pejácsevich Ferdinánd}}</ref> birtokos, és jobaházi Dőry Mária ([[1800]]—[[1880]]) voltak. Az anyai nagyszülei, báró jobaházi Dőry Gábor ([[1803]]—[[1871]]), császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, főispán és jobaházi Dőry Erzsébet ([[1806]]—[[1833]]) voltak.
 
Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Jogot Bonnban, majd [[Budapest]]en hallgatta, majd az utóbbi egyetemen avatták tudorrá. Tanulmányai befejezése után közpályára lépett előbb Eszék vármegyében segédfogalmazó, majd a zágrábi kormánynál ugyanazt a hivatalt töltötte be. Az [[1880]]-as években két országgyűlésen keresztül a horvát országgyűlés képviselője és jegyzője volt. [[1886]]-ban, a bánik széknek Khuen-Héderváry gróf által történt elfoglalasákor, [[Verőce vármegye]] és Zimony város főispánjává nevezték ki. Ezt a méltóságot másfél évtizedig viselte. [[1898]]-ban a király a Szent István lovagrend kiskeresztjét adományozta neki. Miután [[1901]]-ben atyja, Pejácsevics László gróf elhunyt, Tivadar, mint egyetlen fiúörököse, átvette a nekcsei hitbizomány és a tolnamegyei zombai birtok kezelését. [[1901]]-ben ismét választották a horvát országgyűlés képviselőjévé, és a magyar képviselőházban tevékenykedett [[1903]]-ig. Ekkor Horvát-Szlavon-Dalmátország bánjává nevezték ki.<ref name="tódorogysal">{{Cite web|url=http://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/al906_11/50.htm|title=MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1906-1911}}</ref> [[1903]]-ban valódi belső titkos tanácsosi méltóságot nyert.