„Atomerő-mikroszkóp” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a amplitudóját javítva amplitúdóját-ra
a informácionak javítva információnak-ra
34. sor:
''Megjegyzés: A következő bekezdések a 'közvetlen érintkezés' metodikáját feltételezik''. ''Más képalkotási módozatok esetén hasonló az eljárás, azt leszámítva, hogy az 'elhajlás' egy megfelelő visszacsatolásos változóval helyettesítendő.''
[[Fájl:Schematics of Topographic image forming.jpg|bélyegkép|'''5-ös ábra''': Topografikus képalkotás az AFM segítségével. (1) Csúcsos hegy, (2) Minta felülete, (3) A csúcsos hegy z tengely menti pályája, (4) Tartókar]]
Amikor az AFM-et használjuk arra, hogy képet készítsünk egy mintáról, akkor ez úgy történik, hogy a hegy érintkezésbe jön a mintával és a minta raszter-pásztázáson esik át egy x-y négyzetháló mentén. Általában, egy elektromos visszacsatolásos zárt parancsot használnak arra, hogy megmaradjon konstansan a szonda-minta kölcsönhatásból származó erő, a pásztázás alatt. Ez a visszacsatolásos zárt parancs, bejövő informácionakinformációnak a tartókar elhajlását tekinti, és kimeneti adatai pedig a szonda tartóállványa (2 a 3-as ábrán) és a minta munkapadja (8 a 3-as ábrán) közti távolságot kezelik a z tengely mentén. Ameddig a hegy érintkezésben marad a mintával és a minta letapogatása folyamatban van az x-y síkban, addig nyílván a minta felületén lévő magasságbeli eltérések más-más mértékben térítik ki a tartókart. Ezután a visszacsatolás arra szolgál, hogy igazítván a szonda tartóállványának magasságát segít visszállítani a használó által előzőleg beállított alapértelmezett elhajlásra a tartókart. Egy megfelelően beállított visszacsatolási parancs konstans tartja a szonda és a minta közti távolságot a pásztázás folyamata alatt, tehát a tartókar elhajlása megközelítőleg ugyanaz marad végig (5-ös ábra). Ebben az esetben, a visszacsatolás kimeneteti információja megegyezik a minta felületi topográfiájával, természetesen egy kis hibahatáron belül.
 
Történetesen, egy ettől különböző eljárást használtak korábban is, azonban ott konstans marad a szonda tartóállványa és a munkapad közti táv (nem használtak programbeli visszacsatolást, nem szervomechanizmussal müködött). Ezt a módozatát az eljárásnak, a 'konstants magasság módozata' jelzővel illették, hiszen a tartókar elhajlását itt a minta x-y pozíciójának függvényében jegyezték fel. Ameddig érintkezésben marad a szonda a mintával addig az elhajlás a felület topográfiájának felel meg. A fő ok, amiért ez az eljárás nem közkedvelt többé, az, hogy a hegy és a minta közti erők nem kontrollálhatók, amely túl nagy erők kifejtéshez vezethet, így sérülhet a szonda vagy a minta. Azonban a biztonság kedvéért az elhajlás mértékét a 'konstans erő módozatú' eljárás során is feljegyzik. Ez megmutatja a visszacsatolás kicsi követési hibáját és néha képes olyan sajátosságokra vetít fényt, amelyekhez a visszacsatolásos módszer sem képes alkalmazkodni már.