„Kalevala” változatai közötti eltérés

egy bájt törölve ,  2 évvel ezelőtt
a
(belső hivatkozás)
'''A világ teremtésével''' kezdődik, a kereszténység finnországi térhódításával zárul. Két törzs: Kalevala és Pohjola (Dél és Észak) küzd egymással folyton folyvást. A végén [[Vejnemöjnen]], a dalos, Ilmarinen, a kovács és Lemminkaeinen hazája, Kalevala, győz. Észak leányának hatszor(!) kérik meg a kezét. Négy rabló- és bosszúhadjáratot vezetnek Pohjolába. Megülnek két nagy ünnepet, egy lakodalmat és egy medvetort; építenek két kantelét: egyet csukacsontból, a másikat nyírfából. Gyógyítanak: vérzést állítanak, égést csillapítanak, betegséget orvosolnak. Független szál a Föld bevetése, a Nagy tölgy, Joukahainen és Aino-huga regéje, a Kullervo-énekek, Marjattáról és fiáról (Mária-Jézus) rege.
 
Lönnrot kivette szövegéből a keresztény jelleget, a jelenre utalást. Változtatta a hősök és kaland-helyek nevét. Különböző műfajokat vegyített. <ref> Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 70-71. o. [[Finn irodalom / Népköltészet]] </ref> A Régi-Kalevala (1835) 3 %-a nem ősköltészet-eredetű. <ref> Vaeinö Kaukonen vizsgálata kimutatta eredetét, és: minden harmadik soron változtatott. 71. o. </ref> Europaeus, D.E.D., Inkeriben járt gyűjtő, 1855-ben panaszkodik, - Az Új-Kalevala (1849) tele van változatokkal, lényegtelen kitérőkkel. Az elbeszélő és más műfaj vegyítése „foltozásnak” hat; a gondolat-párhuzam meg vontatottnak tűnik. A sorismétlés túlteng. Amit a népdal 2-3-szor mond, azt Lönnrot 4-5-ször ismétli. A Kalevala - jelképpé vált. <ref> Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 71-72. o. </ref>
 
Ki ne ismerné [[Vejnemöjnen]]t, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.
165 521

szerkesztés