„F–4 Phantom II” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →{{fj|Izrael|1}}: eliras jav. |
Vietnám |
||
35. sor:
Az '''F–4 Phantom II''' két hajtóműves, [[szuperszonikus]] [[repülőgép-hordozó]] fedélzeti [[vadászbombázó]] repülőgép, melyet az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] a [[McDonnell Douglas]] fejlesztett ki az [[1950-es évek]]re. Alkalmazták légi fölény, csapásmérő és felderítő feladatokra is, nagy mennyiségben épült és több mint 40 évvel a bemutatása után is üzemelteti néhány ország légiereje.
Az 1960-as, 1970.es évek egyik legkorszerűbb, legsokoldalúbb harcászati repülőgépe volt, kilenc felfüggesztési csomópontján több mint 8400 kg-nyi fegyvert tudott 600 km feletti hatósugáron belül bevetni. Légiharc-rakétáktól a hagyományos siklóbombákon túl precíziós csapásmérésre és képessé tették, nagy számban a
== Története ==
170. sor:
A típus háromféle [[tüzelőanyag-póttartály]]t alkalmazhatott: a szárnyfelek alatti külső csomópontokra a McDonnell 1400 literes (370 gallonos), 6604 mm (260 hüvelyk) hosszú tartályát, a Sargent Fletcher azonos térfogatú, de nagyobb átmérőjű, rövidebb, 6096 mm (240 hüvelyk) hosszú tartályát, valamint a törzsközép alatti [[fegyverfelfüggesztő csomópont]]ra a McDonnell 2271 literes (600 gallonos), 6604 mm (260 hüvelyk) hosszú tartályát.<ref>Lásd Squadron/Signal in Action No.65, 12. oldal.</ref><ref>A [[gallon]] literbe való átszámításához az amerikai gallon lett alkalmazva (3,7854 liter).</ref>
A
== Típusváltozatai ==
192. sor:
=== F–4D ===
Az F–4D volt az amerikai légierő első, speciális feladatokra kialakított Phantom II változata. Ezt a gépet levegő-föld feladatokra tervezték. A gépbe az AN/APQ–109-es radar került, ami a kisebb földi célokat is fel tudta deríteni és ASN–63-as [[tehetetlenségi navigációs rendszer]]t kapott. A fegyverzetét légiharc esetén az AIM–7E, vagy AIM–7F Sparrow és az AIM–9N légiharc-rakéták alkották. Csapásmérésre pedig AGM–65 Maverick levegő-föld rakétát használtak. Három amerikai pilóta lett ász ezen a típuson a
A típust rendszeresítette [[Irán]] és [[Dél-Korea]] is.
272. sor:
=== Felderítő változatok ===
;RF–4B: Eredetileg '''F4H–1P''' típusjellel álltak hadrendbe, az ''F4H–1/F–4B'' harcászati felderítő alváltozata, egyedül az Amerikai Tengerészgyalogság rendszeresítette. Az orrszekciót nyújtották meg 1,4 méterre (4 láb 9 hüvelykkel) a kisebb AN/APQ–99 rádiólokátornak. Ez alá három fényképezőgép-szekciót helyeztek el a KS–87-nek, amely egy ferde tengelyben lefelé beállított gép, a KA–87 kis magasságban üzemeltethető gépnek és a KA–55A-nak, vagy KA–91-nek, melyek nagy magasságban üzemeltethető panorámakamerák. Beépítettek egy AN/APQ–102 felderítő SLAR-t, egy AN/AAD–4 infravörös tartományban pásztázó rendszert, és egy ALQ–126 ECM szettet. A KS–72, vagy KS–85 fényképezőgépek forgatható foglalatban lettek elhelyezve, ezeket repülés közben is mozgathatták, szemben a korai RF–4C-kbenivel, melyeket csak a földön pozicionálhatták be. 1975-ben modernizálták őket a ''Project SURE (Sensor Update and Refurbishment Effort)'' keretében. Összesen 46 épült, 1990-ben vonták ki őket. Négy darab veszett el a
;RF–4C: Bármely napszakban bevethető harcászati felderítő változat az Amerikai Légierő részére kifejlesztve, az ''F–4C'' sárkányán alapul. Lokátora egy AN/APQ–99, mely később AN/APQ–172-re lett lecserélve. Avionikai és más elektronikai felszereltsége hasonló az ''RF–4B''-éhez, azonban többféle fényképezőgép típus alkalmazására lett felkészítve, köztük a törzsközépi felfüggesztési csomópontra a nagyméretű ''HIAC–1 LOROP (Long Range Oblique Photography)'' fényképezőgépet is, mellyel akár 160 km (100 mérföld) távolságból is nagy felbontású fényképeket lehet készíteni. Ezt a kamerarendszert eredetileg az RB–57F-hez fejlesztették ki.<ref>[http://fas.org/irp/program/collect/rf-4.htm RF-4B/C]</ref> Több repülőgép egy tágasabb, áramvonalasabb orrot kapott. Alváltozat is létrejött, az '''''RF–4C(H)''''', amely éjszakai bevetésekre lett felkészítve, infravörös tartományú felderítési képességgel a [[Shed Light hadművelet]] idejére, visszaalakítva nem lettek. Attól függetlenül, hogy önvédelmi képességei korlátozottak voltak, a törzsközépi felfüggesztésen meghagyták az atomfegyver-bevetési képességeket. Az alabamai, nevadai és az ''RF-4 Fighter Weapons School'' gépei át lettek kissé alakítva, [[AIM–9 Sidewinder]] légiharc-rakéták hordozására és bevetésére. Ezek a modernizált gépek az Alabamai és Nevadai Légi Nemzeti Gárda állományában részt vettek az [[öbölháború]]ban, járőrfeladatokat is ellátva. A szovjet légvédelem az 1970-es években – 1973-ban és 1976-ban – két amerikai–iráni vegyes személyzetű RF–4C-t lőtt le az iráni telepítésű és működtetésű [[Project Dark Gene]] felderítőprogram idején.<ref>Lásd a [http://www.spyflight.co.uk/darkgene.htm Project Dark Gene and Project Ibex] cikket.</ref> 503 darab épült belőle.
338. sor:
;Operation High Jump: A series of time-to-altitude records was set in early 1962: 34.523 seconds to 3,000 meters (9,840 ft), 48.787 seconds to 6,000 meters (19,700 ft), 61.629 seconds to 9,000 meters (29,500 ft), 77.156 seconds to 12,000 meters (39,400 ft), 114.548 seconds to 15,000 meters (49,200 ft), 178.5 seconds to 20,000 meters (65,600 ft), 230.44 seconds to 25,000 metres (82,000 ft), and 371.43 seconds to 30,000 metres (98,400 ft).[40]
Mint látható, a
== Harci alkalmazása ==
| |||