„Weöres Sándor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
30. sor:
[[Fájl:Weöres Sándor sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy sírja Budapesten. Farkasréti temető: 9/1-1-182/184. [[Holdas György]] szobrászművész alkotása (1989)]]
[[kép:Weöres Sándor TRAXX.jpg|thumb|right|250px|Születése 100. évfordulója alkalmából a MÁV az egyik mozdonyát reklámfestéssel látta el a tiszteletére (ld. még: [[Werbelok]])]]
Apja, id. Weöres Sándor hivatásos katona, [[huszár]]tiszt, földbirtokos volt; anyja, Blaskovich Mária [[nagyszeben]]i, gazdag [[szerbek|szerb]] polgárcsaládból származott.Rajta kívül még volt 2 gyermekük, Anna és István.
 
Tanulmányait a [[Pápa (település)|pápai]] [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] elemi iskolában kezdte meg, majd a [[csönge]]i evangélikus elemiben folytatta ([[1919]]–[[1923|23]]). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. [[1924]]-ben beiratkozott a szombathelyi [[Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium|Faludi Ferenc Reálgimnáziumba]]. Ekkoriban [[Pável Ágoston]] kosztos diákja volt, s vele a későbbiekben is fennmaradt fiúi jó viszonya. [[1928]] júliusában a szombathelyi ''Hír'' közölte első novelláját ''(Egyszer régen...)'', ősszel pedig négy verse jelent meg az ''Erő''ben. Elküldte első verseit [[Osvát Ernő]]nek, a ''[[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]'' szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. [[1929]]-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste [[Kosztolányi Dezső]]t a Logodi utcában, s [[Babits Mihály|Babits Mihállyal]] is személyes kapcsolatba került. Még ebben az évben átment [[Győr]]be, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. [[1931]]-től [[Sopron]]ban tanult, s itt érettségizett [[1932]] júniusában. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a ''Hajnal'' címűt (amelyet Weöres [[1934]]-ben ''Cselédlányok'' címmel vett föl első kötetébe) a ''Nyugat'' 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (''Jajgatás'', ''Kicsinyesek''), majd [[1941]]-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.