„AH–64 Apache” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Llz78 (vitalap | szerkesztései)
a kategória javítása, +1 kategória
Vietnám
39. sor:
Az amerikai katonai szakírók közül sokan előnyben részesítik az igen egyszerű szerkezetű és robusztus [[A–10 Thunderbolt II|A-10]] Warthog merevszárnyú csatarepülőgépet az Apache-al szemben, mivel jóval több fegyvert képes szállítani és titán páncélzata miatt a legnagyobb ellenséges tűzben is végre tudja hajtani feladatát. Az AH-64-es család tömegét tekintve valahol félúton helyezkedik el a relatíve könnyebb német-francia Tiger, az olasz A129-es, a dél-afrikai Rooivalk illetve az orosz Mi-24-es gépcsalád, a belőlük kifejlesztett Mi-35M, a Mi-28-as és a Ka-50/52-esek között.
A tervezése során a manőverezőképességet és az igen nagy hatótávolságú rakétafegyverzetet, a csökkentett hátrasiklású, folyamatosan korrigált lőhelyzetű, űrméretéhez képest komoly javadalmazással bíró M230-as, 30mm-es Chain Gun gépágyút helyezték előbbrevalónak. A gépágyú célratartása komoly újítás volt a megjelenésekor, mivel azt az operátor-lövész a feje mozgatásával képes megtenni. Ehhez természetesen szükség volt a viszonylag kis tömegű fegyver megalkotásához is, mely így gyorsan a célra tartható.
Az AH-64-es 1984-es rendszerbeállításáig egy elég rögös út vezetett, mivel a vietnami[[vietnámi háború]] idején megjelent AH-1 Cobra, a US Army és a világ első kimondottan harci helikopternek tervezett gépe leváltását többször, csak sokadik nekifutásra sikerült megoldani. Ebben közrejátszott a támadóhelikopterekkel végrehajtandó harcászati eljárások újragondolása, illetve az időközben megjelent Mi-24-es is.
Az AH-1-es fő előnye a szemből vett kis keresztmetszet és a nagy sebesség, mellyel a nagyszámú nem irányított rakétafegyverzet számára ideális repülőgépszerű rácsapások voltak a leghatékonyabbak. A US Army ezért a vietnamivietnámi tapasztalatok alapján egy még gyorsabb, de az ekkor megjelent Mi-24-eshez hasonlóan még nagyobb tűzerejű gépet kívánt rendszerbe állítani. A tenderen a Lockheed AH-56 Cheyenne és a Sikorsky S-67 Blackhawk indult. Mind a két gépet a tandem kabinelrendezés, behúzható futómű, merev lapátbekötés, igen nagy vízszintes sebesség és a komplex, nagy tűzerejű fegyverzet jellemezte. A Cheyenne további érdekessége volt a kiegészítő tolólégcsavar, továbbá az elöl helyet foglaló operátor körbeforgatható ülése, mellyel a fegyvertoronnyal együtt tudott forogni. A tender követelményeinek mind a két gép megfelelt volna, de a konstrukciók igen drágának és túl bonyolultnak bizonyultak, így győztes hirdetése helyett törölték a tendert. További érdekesség még, hogy a Cobra gépeket anno kifejlesztő Bell is elkészítette King Cobra koncepcióját, de végül ez se felelt meg az elvárásoknak.
Ezután az Army újraértelmezte a támadóhelikopterekkel szembeni elvárásait és a legfőbb költségnövelő jellemzőt, a nagy sebességet a manőverezőképességre cserélte azok után, hogy kiderült, egy fegyveres konfliktusban a rettegett szovjet Mi-24-essel a levegőben viszonylag kevés az esély az összetalálkozásra, de ha mégis megtörténik, a manőverezőképesség és a beépített fegyverzet nagyfokú tűzmanőverezése kellő fölényt biztosít.