„Sino-tibeti nyelvcsalád” változatai közötti eltérés

A nyelvcsalád szerkezetének ma ismert formája nem is oly régen még egészen másként festett. Korábban indokínai nyelvcsalád néven emlegették, amelybe a [[thai nyelvek]]et (áhom, sziámi, lao stb.) a [[vietnamivietnámi nyelv|vietnamitvietnámit]] és a [[miao-jao nyelvek]]et is besorolták. A nyelvcsalád felosztását tekintve alapvetően két fő nézet vetekszik. Az egyik nézet megalapozói Li Fanggui és Luo Changpei kínai nyelvészek voltak. E szerint a sino-tibeti nyelvcsaládba tartoznak még a [[kam-tai]] nyelvek és a miao-jao nyelvek is. Robert Shafer (1974. 2-8) még nem választotta le ezeket a nyelvcsaládokat és nyelveket a sino-tibeti nyelvcsaládról, azonban egy pontos hierarchiát dolgozott ki a nyelvek egymáshoz fűződő genealógiai ábrázolásához, mely igen nagy jelentőségűnek bizonyult a későbbi kutatások szempontjából. Shafer ''-ikus'' ''(-ic)'' végű osztályok ''(Divison)'' néven jelöli meg a legnagyobb gyűjtőcsoportokat, ez alá sorolja a ''-szerű'' ''(-ish)'' végződésű szekciókat ''(Section)'', melyeket további ágakra ''(Branch)'' oszt, s ezeknek az ágaknak a végén találhatók az egyes nyelvek, a rendszer legkisebb egységei ''(Unit)''. A sino-tibeti nyelvcsaládot következő főbb nyelvi osztályok szerint csoportosítva mutatja be:

* A tibeti-burmai ág bizonyos nyelveinek (pl. tibeti, jingpo) kivételével általános jellegzetesség a számlálószók használata a számneves főnévi szerkezetekben. Ezeknek a számlálószóknak a megválasztása az őket vonzó főnév [[szemantika]]i tulajdonságának függvénye (a számlálószók használata, areális jelenségként, a térség más nyelvcsaládokba tartozó nyelveire is kiterjedt, pl. a [[japán nyelv|japánra]] és a [[vietnamivietnámi nyelv|vietnamiravietnámira]]).