„Hangolás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A hangolás segédeszközei: nem működik, forrásolatlan állítás |
|||
112. sor:
A legtöbb hangszer valamilyen, a felépítéséből adódó korlátok között hangolható, de vannak olyan hangszerek is, amelyeket nem lehet hangolni. A [[fúvós hangszerek]] szerkezetük miatt csak korlátozott mértékben hangolhatók.
A hangszerek hangolása alapvetően három különböző célból történhet: a) egy hangszer önmagában való hangolása (ez fontos például az orgonánál, valamint húros hangszereknél), b) több hangszer egymáshoz hangolása, c) egy hangszer abszolút hangmagassághoz való hangolása. Egy önmagában hangolt instrumentum egyedül már megfelelően szól, de amikor több hangszer játszik együtt, akkor azokat egymáshoz kell hangolni. Ha minden hangszert egyazon abszolút magasságra hangolunk, akkor ezáltal értelemszerűen egymáshoz is hangoltuk azokat.
Előfordul, hogy maga a zeneszerző írja elő a hangolás megváltoztatását, gyakorlatilag mindig vonós hangszer esetében ([[scordatura]]). Az ok általában valamely speciális játéktechnika lehetővé tétele, vagy különleges művészi hatás elérése. Például [[Gustav Mahler|Mahler]] ''IV. szimfóniája'' II. tételében az első hegedűt annak szólójához egy egész hanggal magasabbra kell hangolni (az első hegedűs ezt a szólót általában egy másik, előre behangolt hangszeren játssza). [[Johann Sebastian Bach|Bach]] és [[Kodály Zoltán|Kodály]] csellószvitjeikben írnak elő különleges hangolást, míg [[Niccolò Paganini|Paganini]] számos hegedűdarabjában. [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] ''Kontrasztok'' című műve III. tételében a hegedűt szűkített kvintekre (G♯-D-A-E♭) hangoltatja.
Mikor két, csak kevéssé eltérő magasságú [[hang]] egyszerre szól, nagyon jellemző [[Lebegés (hang)|lebegés]] jelentkezik: a hangolás során e lebegést kell eltüntetni, vagyis a két hangot egyforma magasságúvá tenni.
| |||