„Remete-barlang (Remeteszőlős)” változatai közötti eltérés

Az 1879-ben megjelent tanulmányában [[Szabó József (geológus)|Szabó József]] írta le. A leírás szerint két barlang volt a Remete-hegy oldalában, a nagyobb, a keleti a Remete-barlang, a kisebb, a nyugati a [[Remete-hegyi-kőfülke]]. A Remete-barlang majdnem nyolc méter mély és körülbelül öt méter magas. Az 1900-ban kiadott, „Budapest környéke” című könyvben az van leírva, hogy a bejárata egy hatalmas kőkapu, a belseje egy tág csarnok, amelynek a falai felfelé csúcsalakban futnak össze, a hossza nyolc méter és a magassága öt méter. Az is megtudható a könyvből, hogy a barlangban [[Tisza Lajos (miniszter)|Tisza Lajos]] évekkel azelőtt fényes, éjjeli ünnepélyt rendeztetett, valamint a barlang el van zárva, sőt a tulajdonosa, Steinbach Ervin az egész völgyet lezáratta és attól a kirándulókat távol tartja.

 

 

A [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat|Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának]] az 1911. évi jelentésében Scholtz Pál Kornél ismertette a barlangot. Az 1914-es próbaásatás során [[Kadić Ottokár]] nem jutott el a legalsó rétegekig, de őskori leletek így is előkerültek, például egymás fölé települt tűzhelyek, cseréptöredékek és néhány [[Újkőkorszak|neolit]] kőpenge. Ekkor sok állatcsontot is találtak. Egy munka közben történt baleset miatt az ásatás abbamaradt és nem is folytatta az ásatását [[Kadić Ottokár]] később sem. Az 1915. évi Turisták Lapjában, [[Kazay Endre]] írásában publikálva lett a barlangról egy ismertetés, egy alaprajzi térképvázlat három keresztmetszettel és a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen be van jelölve a helye. Az 1920-ban napvilágot látott, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyvben egy részletes leírás található róla.