Főmenü megnyitása

Módosítások

1 307 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
 
Mikola szisztematikus hamisítása mellett szól az a tény is, ahogy az [[1918]]. végi horvát megszállásról ír a brossúrájában. [[1918]]. decemberében Jure Jurišić kapitány vezette horvát (Mikola szerint jugoszláv) egységes szállták meg a Vendvidéket Muraszombatig. Mikola szerint a helyi vendek rögvest szervezkedésbe fogtak és [[január 2.|január 2]]-án felkelést robbantottak ki a megszállók ellen, majd hosszas harcban szétverték a megszállókat. Mikola világtörténelmi tekintetben példátlan esetnek konstatálja a ''muraszombati ütközetet,'' mindennek azonban ellene mondanak más bizonyítékok.<ref>Mikola forrásként az ''Amerikanszki Szlovencov Glász'' c. újságot említi, amit viszont a távoli [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] adtak ki és egyáltalán nem ismert, hogy miféle információk útján értesült a Muraszombatban történteket illetően. Az újság igen sokszor közölt téves információkat más korabeli, a Vendvidéket érintő eseményekről.</ref> A városba bevonuló, egyébként félkatonai erőkkel szemben a lakosság nem tanúsított ellenállást, de nem is fogadta őket szívesen. Muraszombatot a 83-as számot viselő magyar gyalogsági ezred foglalta vissza és csak azután, miután [[Ferdinand Vix]] francia alezredes hivatalosan is megállapította, hogy a horvát katonai akció nem volt jogos (Mikola ennek ellenkezőjét állítja kellő bizonyíték nélkül, szerinte a muraszombati vendek felkelése eredményezte a [[Vix-jegyzék]]et!). Következésképp a felszabadítást a Mikola által fennen dicsőített felkelők hajtották végre. A lakosság a visszafoglalást támogatta, de nagy valószínűséggel hozzájárulásuk az ellentámadáshoz marginális volt. Ezenkívül a horvát csapatot nem semmisítették meg a harcban, hanem csak visszavonulásra kényszerítették a Muraközbe. A második, 1919-es megszállás, amely már végleges volt, szintén nem ütközött jelentős ellenállásba. Mivel a horvát megszállás eseményei alig tíz évvel korábban történtek képtelenség, hogy annak részleteit ne ismerhette volna Mikola.
 
Mikola brossúrája nem tartózkodik a rágalmazó hangnemtől és a hamis, nem létező hivatkozásoktól. Gyakran emleget újságcikkeket magyar és külföldi lapokból, de rendszerint csak az ''Amerikanszki Szlovencov Glász'' c. pennsylvaniai vend lapot említi név szerint objektív és tényszerű leírásként, noha az is csak másod- vagy harmadkézből jutott információkhoz a vendvidéki eseményekről, melyek jelentősen torzultak és ellentmondásossá váltak. Az egyéb külföldi vagy magyar lapok cikkeit nem említi pontosan, avagy hamis, nem létező címeket ad meg, amelyekre nincs bizonyíték az archívumok adatai alapján. A jugoszláv hatóságokat és az elszakadáspárti vendeket aljas, elvetemült agresszorként mutatja be. Kellő hadászati hozzáértés híján állítja, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Állam katonai erői nagyszabású hadműveletet indítottak [[1919]]-ben a Vendvidék ellen, amely példanélküli Európában. Ez a vendek elleni háború szerint a stratégiai fontosságú pontok megszállásával, a katonai távközlés kiépítésével mutatkozik meg, holott egy terület katonai megszállása mindenütt így történt korábban is, következésképp semmi szokatlan nem lehet ebben, így nem beszélhetünk nyílt háborús offenzíváról.
 
A vendek egyértelmű szlovén illetősége mellett számos magyar tette le voksát abban az időben és korábban is. Elsőként [[Torkos József]] felvidéki magyar teológus, aki aláírta Küzmics Újszövetség Előszavát, azt követően [[Szily János (püspök)|Szily János]] tért ki leveleiben, amelyek szerint a krajnai és magyarországi nyelv bár sokban különbözik, mégis mindkettő esetében szlovén nyelvről van szó, mert ezen nyelvek beszélői ugyanazon néphez tartoznak. [[Bitnitz Lajos]] a [[19. század]]ban még élő vandál-vend rokonságot cáfolta meg és azonosította a szlovénokkal a vendeket. A háború kitörése előtt egy zala megyei magyar történész, [[Gönczi Ferenc (néprajzkutató)|Gönczi Ferenc]] közölte a zalai vendekről szóló munkáját, ahol a nyelvi hasonlóságokat figyelembe véve a stájerországi szlovénokkal azonosította a vendeket. Ez utóbbit Mikolának ismernie kellett, miután ő is Zala vármegye területén dolgozott.