Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
 
Nagyon ősi növényfaj. Közeli rokonai, amelyek levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez, mintegy 270 millió éve, a [[perm (időszak)|perm]] időszakban fejlődtek ki. A modern ginkgo a [[paleogén]]ben jelent meg. [[Élő kövület]], aminek nincsenek közeli rokonai.
 
A páfrányfenyő kövület felfedezések megmutatják, hogy a Ginkgo a mezozoikus korszak óta a nedves, mérsékelten meleg éghajlatok alatt uralkodott. A jégkorszakot is túlélte, (amit kutatások bizonyítanak) - A Ginkgót Kínában is megtalálták palotákban, templomi kertekben, ahol buddhista szerzetesek a sok jó tulajdonsága miatt gondozták és azóta is nagy becsben tartják i.sz. 1100-tól.<ref>{{cite web | url = https://www.tuja.hu/pafranyfenyo.html | title = Páfrányfenyő Ginkgo biloba - fenyő fajták ismertetése | publisher = https://www.tuja.hu | date = | accessdate = }}</ref>
 
A jégkorszakot rokonai közül egyedüli fajként vészelte át Kínában. Ott ismerték meg az európaiak, ezután gyorsan kedvelt dísznövénnyé vált. Európába 1738-ban hozták be Kína [[Csöcsiang]] tartományából (Johnson, 2004).
 
A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban fejlődnek, általában a törpehajtásokon. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, világoszöld, ovális magkezdemények igen aprók. A [[csonthéjas]] termésre emlékeztető magvak húsos magköpenye érés közben szürkészöldről aranysárgára változik. A termés [[vajsav]]tartalma miatt kellemetlen szagú, ezért közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik át (a növények ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).
Érdekesség, hogy a fa szaporodó képessége csak 25-30 éves kora után kezdődik és legalább 1000 évig tart !<ref name="test" />
 
== Életmódja, termőhelye ==
210

szerkesztés