„Savkloridok” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a thumb →bélyegkép AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
52. sor:
:RCOCl + H<sub>2</sub>O → RCO<sub>2</sub>H + HCl
 
A savkloridok felhasználhatók karbonsavszármazékok, többek között [[savanhidridek]], [[észterek]] és [[amidok]] előállítására, ha karbonsav sójával, [[alkoholAlkoholok|alkohollal]]lal illetve [[amin]]nal reagáltatják azokat. Bázis, például vizes [[nátrium-hidroxid]] vagy [[piridin]]<ref name = morrison/> vagy (amidok előállításakor) aminfelesleg<ref name = clayden/> használata kívánatos a melléktermékként keletkező hidrogén-klorid eltávolításához és a reakció katalizálásához. Habár észterek vagy amidok többnyire karbonsav és alkohol vagy amin reakciójával is előállíthatók, ezek azonban megfordítható folyamatok, és sokszor a kitermelésük is alacsony. Ezzel szemben a sav-kloriddal végzett reakció (karbonsavból savklorid előállítása, majd ezek kapcsolása alkohollal vagy aminnal) gyors és irreverzibilis folyamat. Emiatt a kétlépéses reakciót gyakran előnyben részesítik az egylépéses, karbonsavat használó eljárással szemben.<ref name = morrison/>
 
A savkloridok szén nukleofilekkel, például [[Grignard-reagens]]sel első lépésben általában [[keton]]t képeznek, második ekvivalens hatására tercier alkohol keletkezik. Fontos kivétel a savkloridok és bizonyos kadmiumorganikus vegyületek közötti reakció, melynél csak a keton keletkezik. A Gilman-reagenssel (lítium-rézdiorganikus vegyületek) történő nukleofil reakció – a kisebb reakciókészség miatt – is ketont eredményez. Általában az alkil származékokhoz képest az aromás karbonsavak savkloridjai kevésbé reakcióképesek, ezért csak valamivel erélyesebb körülmények között reagálnak.