„Dominatus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor:
A hadsereg is átalakult, a katonai igazgatás elvált a polgári közigazgatástól: a provinciális hadseregek vezérei ''(dux)'' csak a központi hatalomnak voltak alárendelve. A határvédő légiók állománya főleg barbár telepesekből állt össze; a harcoló légiók a négy császár közelében állomásoztak, ők adták az uralkodók katonai kíséretét ''(comitatus).'' A decentralizált uralmi rendet ellensúlyozták a főképpen a közigazgatást érintő központosító és egységesítő törekvések. A municipiumok és coloniák elveszítették autonómiájukat, vezetőik feladata az állami kötelezettségek, adók és közmunkák behajtása és elvégeztetése lett.
 
Diocletianus bevezette a kettős adózás ''(iugatio–captatio,'' azaz föld- és fejadó) rendszerét. A pénzromlást új pénzek kibocsátásával, ill. az árak és a bérek maximalizálásávalmaximálásával állította meg. Hogy a pénz vásárlóértékét tartósítsa, az összes árucikk és munkabér értékét az általa kibocsátott ''denarius''ban (kb. 3,4 g bronz) határozta meg (azaz kiiktatta a piac önmozgását).
 
A ''dominatus'' ([[Theodor Mommsen]] elnevezése) rendszerében a császár feltétlen ura volt alattvalóinak, egyben isteni személy. Személye körül bonyolult szertartásrend szabályozta az életet. Ajtónállók során keresztül lehetett bejutni hozzá, s szokás lett mindent, ami vele kapcsolatos (lakóépületét, tanácsát stb.), szentnek nevezni. A császár bíborba és aranyba öltözött, [[diadém]]et viselt, és elé lépve kötelező volt a ([[Perzsa Birodalom|perzsa]] eredetű) ''adoratio'' szertartása: mély meghajlás ''(proszkünészisz)'' és kézcsók.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Dominatus