„Sarkadi cukorgyár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
26. sor:
Az első világháború után a sarkadi cukorgyár (a [[mezőhegyesi cukorgyár|mezőhegyesivel]] együtt) kedvezőtlen helyzetbe került, mivel korábbi cukorrépa-területei Romániához kerültek. Ezért a szolnoki cukorgyár átengedte a Békés megyei területeit ennek a két gyárnak.<ref>Soós László: ''A szolnoki cukorgyár története.'' [Budapest]: Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekció. 1981. 31. oldal. = Üzemtörténeti Füzetek, 10.</ref> A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] egyik intézkedése volt a gyárak államosítása, közben Sarkad már 1919. április 16-án intervenciós megszállás alá került.<ref>Salánky István – Vígh Albert: Cukoripar. In: ''A magyar élelmiszeripar története.'' Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 201. oldal. {{ISBN|963-232-213-4}}.</ref>
A gyárat 1948-ban államosították. Az üzem a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló [[Cukoripari Igazgatóság]] irányítása alá került. 1964-ben a gyárat a többi magyar cukorgyárral együtt a Magyar Cukoripari Vállalathoz tömörítették. 1971-től a cukorgyár a [[Cukoripari Vállalatok Trösztje|Cukoripari Vállalatok Trösztjén]] belül önálló vállalat lett. 1980-ban a tröszt megszűnt, és ezzel a vállalat önállósága tovább nőtt. Eközben az üzemet modernizálták; ennek hatására nőtt a termelés: 1986-87-ben 307 ezer tonna cukorrépát dolgozott fel a gyár, és ebből 40 ezer tonna cukrot állított elő.<ref name="keserédes"/>
Az évente csak pár hónapig működő gyártóberendezések folyamatos hasznosítása érdekében a cukorgyár [[mák]]gubóból nyers [[morfin]]t lúgozott ki, az államosítás után ezt a tevékenységet a [[tiszavasvári]] alkaloidagyár vette át.<ref>Salánky István – Vígh Albert: Cukoripar. In: ''A magyar élelmiszeripar története.'' Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 226. oldal. {{ISBN|963-232-213-4}}.</ref>
| |||