„Tang-dinasztia” változatai közötti eltérés

626-ban egy véres családi dráma után {{kínai|Li Yuan|Li Jüan}} fia, {{kínai|[[I. Tang Taj-cung|Tài Zōng]]|[[I. Tang Taj-cung|Taj-cung]]}} lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. {{kínai|Chang'an|Csangan}} a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a [[selyemút]] keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Ő és utódai meghódították a [[Koreai-félsziget]] egy részét, illetve Észak-[[VietnamVietnám]]ot. A tang kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.

A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-VietnamotVietnámot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a tang császár felsőbbségét. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a [[selyemút]] kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.