„Tang-dinasztia” változatai közötti eltérés

Vietnám
(Vietnám)
A Tang-dinasztiát {{kínai|Li Yuan|Li Jüan}} (uralkodónevén {{kínai|[[Tang Kao-cu|Gāo Zǔ]]|[[Tang Kao-cu|Kao-cu]]}} alapította, aki korábban a {{kínai|Sui|Szuj}}-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa {{kínai|[[Csangan|Chang'an]]|[[Csangan]]}} volt. A parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak).
 
626-ban egy véres családi dráma után {{kínai|Li Yuan|Li Jüan}} fia, {{kínai|[[I. Tang Taj-cung|Tài Zōng]]|[[I. Tang Taj-cung|Taj-cung]]}} lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. {{kínai|Chang'an|Csangan}} a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a [[selyemút]] keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Ő és utódai meghódították a [[Koreai-félsziget]] egy részét, illetve Észak-[[VietnamVietnám]]ot. A tang kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.
 
{{kínai|Tài Zōng|Taj-cung}} fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a {{kínai|Wu Zetian|Vu Cö-tien}} nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705) {{kínai|[[Vu Hou|Wu Hou]]|[[Vu Hou]]}} néven. Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba.
 
A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-VietnamotVietnámot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a tang császár felsőbbségét. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a [[selyemút]] kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.
 
== A 8–9. század ==