„Szkíták” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Eredetük és nyelvük: "Bővebben" -link elhelyezése. |
Sorrendiség: Az etimológia a szócikk elejére illik+ kieg. |
||
14. sor:
[[Hérodotosz]] szerint azok a szkíták, akiket a perzsák ''szakának'' neveznek.
== A ''szkíta'' névről ==
A szkíta szövetség neve különböző népek hallása és ábécéje szerint lejegyezve: ''Išqigulu'' (urartui); ''Aškuza'' vagy ''Iškuza'' (akkád); ''Aškuz'' (’škwz), illetve rontott alakban ''Aškenáz'' (’šknz) (héber); ''Szküthai'' (Σκυθαι) vagy ''Szkolotoi'' (Σκολοτοι) (görög); ''Scythae'' (latin).{{refhely|Sulimirski and Taylor 1992}}▼
Szemerényi a görögös ''Szküthai'' kifejezésben a feltételezett elő-iráni ''*skuda'', illetve indoeurópai ''*skeud'', ''*skudo'' (lő, mozgat, hajt) tövet véli felismerni.{{refhely|Szemerényi 1980}} (A felsoroltak kimondva: szkuda, szkeud, szkudo.) Az asszír feliratokon rögzített ''Aškuza'', ''Iškuza'' kifejezés kezdő magánhangzóját pedig járulékos hangnak tartja.▼
Bizonyos nyelvek, ilyen például a [[magyar nyelv|magyar]] is (ellentétben pl. a [[ógörög nyelv|göröggel]], a [[latin nyelv|latinnal]] és a perzsával), nemigen tűrik a mássalhangzók torlódását szó vagy szótag elején. Illeszkedik e szabályhoz a [[sémi nyelvek]] többsége, közöttük az asszírok által beszélt [[akkád nyelv|akkád]] is.{{refhely|Moscati ''et al''. 1980}} Ez azonban nem zárja ki az ellenkező érvényű állítás lehetőségét, miszerint nem az akkád illesztett járulékos hangot a szkíta szó elejére, hanem a görög hagyta el a magánhangzót saját szabályait követve.▼
Külön kérdés lenne – Szemerényi azonban ezzel nem foglalkozik –, miért szerepel urartui, illetve akkád feliraton ''s'' hangnak megfelelő jel, noha a nevezett nyelvek egyike sem nélkülözi az ''sz'' hangot, illetve az ennek megfelelő jelet. Ugyanezt elmondhatjuk a Biblia héber szövegéről is. A görög és a latin viszont csak az ''sz'' hangot ismeri és jelöli. Ennek megfelelően pl. a görög hallás szerint lejegyzett, névszói toldalékától megfosztott ''szküth'' betűsor lehetett egy ''*ɜsküth'' stb. alakú szkíta kifejezés is. (A csillag feltételezett szóalakot, az ɜ tetszőleges magánhangzót jelöl.)▼
A ''Szkolotoi'' szó helyes lebetűzése Szemerényi állítása szerint Skulata (kiejtés szerint Szkulata) lenne. A szkíták magukat kezdetben ''Skuda'' (Szkuda; görögösen Szküthesz) névvel illették – mondja Szemerényi –, utóbb azonban a szkíta nyelv hangzói változtak, és a ''d'' hang ''l'' alakot öltött. Ilyenképpen a szkíták eredetmondájában felbukkanó ''paralatai'' (παραλαται) kifejezés is megmagyarázható. A szó eredeti alakja bizonyára ''paradata'' (élre, első helyre állított) volt.▼
A ''Szkolotoi'' betűfüzérből, az előbbiek szerint eljárva, egy ''*ɜskolot'', ''*ɜskulot'', ha pedig a feltételezett ''d'' > ''l'' változást, illetve a mássalhangzókat érintő hangmegfeleléseket{{refhely|Oszkó ''et al''. (é. n.)}} is figyelembe vesszük, akkor ''*ɜskodot'', ''*ɜskudot'' stb. alakú szkíta szót is szerkeszthetünk. (A hangmegfelelés szabályai szerint a képzésük módja stb. szerint rokonított hangok, pl. a ''p'' és a ''k'' helyet cserélhetnek.)▼
A ''Paradata'' szó az Avesztában – ''19. Zamjad Jašt: Himnusz a Földhöz'' – fordul elő, mégpedig tulajdonnévként.{{refhely|Humbach and Ichaporia 1998}} Az avesztai Haošjangha a Paradata (Pešdadjan) nevű uralkodócsalád első királya volt. A ''paradata'' (első helyre állított) kifejezés éppenséggel megállná helyét nép neveként is. A görögös ''paralatai'' kifejezésnek megfelelő szó azonban előfordul latin nyelvű forrásokban – pl. a [[Tabula Peutingeriana]], valamint Abraham Ortelius térképein – is, mégpedig ''paralocae scythae'' alakban.{{refhely|Tabula Peutingeriana Segmentorum XI, XII.}}{{refhely|Ortelius ''in'' Cartographica Neerlandica No. 230.}} Ebből pedig már csak újabb feltételezések árán lehetne a kívánt szóalakot (paradata) előállítani. Szemerényi – talán ezért, talán más okból – a ''paralocae'' kifejezést nem említi.▼
Ferenczi Enikő a görögös ''szküth'' szótövet a magyar ''eskü'' szóval kapcsolja össze. ''„A szkíták nevezhették magukat ama megszólítás szerint, mely visszaállítható a mai magyar ''esküsző(k)'' vagy ''esküző(k)'' szóból, és jelentése »a személy, aki esküszik« vagy »az eskü népe« szóösszetételhez állhat közel. Az eredeti népnév ismeretlen, csak a szomszédos nemzetek által elrontott elnevezést ismerjük. Legvalószínűbben az asszír változat, az Aškuza(i) vagy Iškuza(i) áll legközelebb a magyar nyelvből alkotott népi névhez.”''{{refhely|Ferenczi 2009}} Eszerint a szkíta nép eredeténél valamiféle eskü játszhatott szerepet, gondoljunk pl. a magyar [[Vérszerződés|Vérszerződésre]].▼
== Szkíta népek ==
174 ⟶ 191 sor:
Karl Johann Heinrich Neumann feltételezése szerint a szkíták nyelve a mongolokéval rokon,{{refhely|Neumann 1855}} [[Kuun Géza]], illetve [[Vámbéry Ármin]] szerint a törökökével.{{refhely|Kuun 1880}}{{refhely|Vámbéry 1882}} [[Nagy Géza (régész)|Nagy Géza]] a szkítákat, illetve nyelvüket uráli–altajiként sorolta be.{{refhely|Nagy 1894''a''}}{{refhely|Nagy 1894''b''}}{{refhely|Nagy 1909}} [[Fischer Károly Antal]] szerint a szkíták nyelve lényegét tekintve a magyarral azonos.{{refhely|Fischer 1917''a''}}{{refhely|Fischer 1917''b''}} A szkítáknak tulajdonított szavakat mindezeken kívül más nyelvek (mindenekelőtt irániak) szókészletével is megpróbálták már rokonítani.{{refhely|Schmitt 1989}} Iráni nyelvekből azonban az egyik legfontosabb szkíta szót, a szkíta szövetség nevét – görögösen Szküthai (Σκυθαι) vagy Szkolotoi (Σκολοτοι) – sem sikerült eddig hihetően megmagyarázni.{{refhely|Szemerényi 1980}}
▲A szkíta szövetség neve különböző népek hallása és ábécéje szerint lejegyezve: ''Išqigulu'' (urartui); ''Aškuza'' vagy ''Iškuza'' (akkád); ''Aškuz'' (’škwz), illetve rontott alakban ''Aškenáz'' (’šknz) (héber); ''Szküthai'' (Σκυθαι) vagy ''Szkolotoi'' (Σκολοτοι) (görög); ''Scythae'' (latin).{{refhely|Sulimirski and Taylor 1992}}
▲Szemerényi a görögös ''Szküthai'' kifejezésben a feltételezett elő-iráni ''*skuda'', illetve indoeurópai ''*skeud'', ''*skudo'' (lő, mozgat, hajt) tövet véli felismerni.{{refhely|Szemerényi 1980}} (A felsoroltak kimondva: szkuda, szkeud, szkudo.) Az asszír feliratokon rögzített ''Aškuza'', ''Iškuza'' kifejezés kezdő magánhangzóját pedig járulékos hangnak tartja.
▲Bizonyos nyelvek, ilyen például a [[magyar nyelv|magyar]] is (ellentétben pl. a [[ógörög nyelv|göröggel]], a [[latin nyelv|latinnal]] és a perzsával), nemigen tűrik a mássalhangzók torlódását szó vagy szótag elején. Illeszkedik e szabályhoz a [[sémi nyelvek]] többsége, közöttük az asszírok által beszélt [[akkád nyelv|akkád]] is.{{refhely|Moscati ''et al''. 1980}} Ez azonban nem zárja ki az ellenkező érvényű állítás lehetőségét, miszerint nem az akkád illesztett járulékos hangot a szkíta szó elejére, hanem a görög hagyta el a magánhangzót saját szabályait követve.
▲Külön kérdés lenne – Szemerényi azonban ezzel nem foglalkozik –, miért szerepel urartui, illetve akkád feliraton ''s'' hangnak megfelelő jel, noha a nevezett nyelvek egyike sem nélkülözi az ''sz'' hangot, illetve az ennek megfelelő jelet. Ugyanezt elmondhatjuk a Biblia héber szövegéről is. A görög és a latin viszont csak az ''sz'' hangot ismeri és jelöli. Ennek megfelelően pl. a görög hallás szerint lejegyzett, névszói toldalékától megfosztott ''szküth'' betűsor lehetett egy ''*ɜsküth'' stb. alakú szkíta kifejezés is. (A csillag feltételezett szóalakot, az ɜ tetszőleges magánhangzót jelöl.)
▲A ''Szkolotoi'' szó helyes lebetűzése Szemerényi állítása szerint Skulata (kiejtés szerint Szkulata) lenne. A szkíták magukat kezdetben ''Skuda'' (Szkuda; görögösen Szküthesz) névvel illették – mondja Szemerényi –, utóbb azonban a szkíta nyelv hangzói változtak, és a ''d'' hang ''l'' alakot öltött. Ilyenképpen a szkíták eredetmondájában felbukkanó ''paralatai'' (παραλαται) kifejezés is megmagyarázható. A szó eredeti alakja bizonyára ''paradata'' (élre, első helyre állított) volt.
▲A ''Szkolotoi'' betűfüzérből, az előbbiek szerint eljárva, egy ''*ɜskolot'', ''*ɜskulot'', ha pedig a feltételezett ''d'' > ''l'' változást, illetve a mássalhangzókat érintő hangmegfeleléseket{{refhely|Oszkó ''et al''. (é. n.)}} is figyelembe vesszük, akkor ''*ɜskodot'', ''*ɜskudot'' stb. alakú szkíta szót is szerkeszthetünk. (A hangmegfelelés szabályai szerint a képzésük módja stb. szerint rokonított hangok, pl. a ''p'' és a ''k'' helyet cserélhetnek.)
▲A ''Paradata'' szó az Avesztában – ''19. Zamjad Jašt: Himnusz a Földhöz'' – fordul elő, mégpedig tulajdonnévként.{{refhely|Humbach and Ichaporia 1998}} Az avesztai Haošjangha a Paradata (Pešdadjan) nevű uralkodócsalád első királya volt. A ''paradata'' (első helyre állított) kifejezés éppenséggel megállná helyét nép neveként is. A görögös ''paralatai'' kifejezésnek megfelelő szó azonban előfordul latin nyelvű forrásokban – pl. a [[Tabula Peutingeriana]], valamint Abraham Ortelius térképein – is, mégpedig ''paralocae scythae'' alakban.{{refhely|Tabula Peutingeriana Segmentorum XI, XII.}}{{refhely|Ortelius ''in'' Cartographica Neerlandica No. 230.}} Ebből pedig már csak újabb feltételezések árán lehetne a kívánt szóalakot (paradata) előállítani. Szemerényi – talán ezért, talán más okból – a ''paralocae'' kifejezést nem említi.
▲Ferenczi Enikő a görögös ''szküth'' szótövet a magyar ''eskü'' szóval kapcsolja össze. ''„A szkíták nevezhették magukat ama megszólítás szerint, mely visszaállítható a mai magyar ''esküsző(k)'' vagy ''esküző(k)'' szóból, és jelentése »a személy, aki esküszik« vagy »az eskü népe« szóösszetételhez állhat közel. Az eredeti népnév ismeretlen, csak a szomszédos nemzetek által elrontott elnevezést ismerjük. Legvalószínűbben az asszír változat, az Aškuza(i) vagy Iškuza(i) áll legközelebb a magyar nyelvből alkotott népi névhez.”''{{refhely|Ferenczi 2009}}
== A királyi szkíták története ==
| |||