„Budaörsi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Következmények: ]]<nowiki/>→]] (toldalék hivatkozásba) AWB |
a link egyértelműsítés AWB |
||
23. sor:
[[IV. Károly magyar király|IV. Károly király]] 1921. március 27-én tért vissza [[Magyarország]]ra, hogy ismét elfoglalja a trónt, érkezéséről pedig nem értesítette még [[legitimizmus|híveit]] sem. [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó ekkor még le tudta beszélni erről, a [[kisantant|környező antantállamok]] fenyegetését és a belpolitikai helyzetet felhasználva. Károly némi huzavona után április 5-én hagyta el az országot, mikor Horthy [[Lehár Antal]] ezredest utasította, hogy kísérje át a királyt a határon. Az eset után erősen megrendült a bizalma Horthyban, aki előzőleg több levelében is hűségnyilatkozatot tett neki. Ezért második visszatérését már katonai akcióként kezdte el tervezni, amelybe csupán azon híveit vonták be, akik nem ellenezték, hogy egyúttal az osztrák trónra is visszatérjen, és a két államot [[perszonálunió]] kösse össze.<ref>{{Opcit|n=Bencsik Gábor|o=118–128}}</ref><ref>{{Opcit|n=Ormos Mária|o=7–9}}</ref>
A második visszatérésre 1921 októberében került sor, amikor a [[nyugat-magyarországi felkelés]]nek köszönhetően nagyszámú legitimista gyűlt össze az országrészben. A [[soproni népszavazás]] után azonban bizonyossá vált, hogy ezek az erők előbb-utóbb szétszélednek, és ezzel együtt sok sürgetést kapott Károly a magyarországi híveitől. Ezek hatására október 20-án ismét visszatért az országba. 22-én Károly katonákkal teli vonattal indult el [[Budapest]] felé, ennek hatására pedig a környező államok bejelentették, hogy amennyiben Magyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, majd az ő csapataik megteszik azt. Ennek hatására Horthy kiadta a parancsot a fegyveres ellenállásra. A védelem megszervezésében nagy segítségére volt Károly lassúsága, aki minden nagyobb településen megállt, föleskette a katonákat és fogadta a tisztelgéseket.<ref>{{Opcit|n=Bencsik Gábor|o=128–131}}</ref> Ennek alapján valószínűsíthető az, hogy Károly csupán nyomásgyakorlásra használta a katonai fellépést, ám a tényleges vérontást el kívánta kerülni.<ref>{{Opcit|n=Ormos Mária|o=9}}</ref>
Ezt erősíti az is, hogy miután éjfélkor [[Tata|Tatára]] ért, [[Hegedűs Pál (vezérőrnagy)|Hegedűs Pál]] altábornagyot küldte Budapestre, hogy rábírja a város parancsnokát, [[Nagy Pál (honvéd tábornok)|Nagy Pál]] tábornokot az átállásra, ami esetén harc nélkül vehette volna át a király az országot. Őt előbb Horthyhoz, majd [[Bethlen István (politikus)|Bethlen Istvánhoz]] irányították, ahol [[Thomas Hohler]] angol főmegbízott közölte vele, hogy országa nem ismeri el Károlyt királynak. Ekkor elégelte meg a várakozást [[Ostenburg-Moravek Gyula]], a királyhoz hű erők egyik tisztje, és csapataival továbbindult [[Budaörs]] felé, ahová hajnalban érkeztek meg.<ref>{{Opcit|n=Bencsik Gábor|o=131–132}}</ref>
== A csata ==
37. sor:
== Következmények ==
A csatavesztés komoly következményekkel járt Károly király számára, a vereséggel egy időben ugyanis saját hívei is elpártoltak tőle, így a nyugati megyék katonasága ismét Horthy parancsainak engedelmeskedett, a síneket felszedve pedig megakadályozták Károly távozását. Károlyt őrizetbe vették, majd a [[tihanyi apátság]]ba kísérték. Ezután már csak az maradt hátra, hogy megfelelően lezárják az ügyet, amelyet [[Edvard Beneš]] [[magyarellenesség|magyarellenes]] kampánya még sürgetőbbé tett. Beneš az esetet egy újabb megszállás előkészítésére próbálta felhasználni, amelyhez [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]] partnerre talált, míg a [[Román Királyság|románok]] igen higgadtan viselkedtek. A hisztériakampány arra sarkallta a magyar kormányt, hogy mihamarabb szabaduljanak meg Károlytól. Tartózkodási helyéül [[Madeira|Madeirát]] jelölték ki az antanthatalmak, odaszállításáról pedig egy angol cirkáló gondoskodott, és a király október 31-én hagyta el végleg az országot. Az országgyűlés később kimondta trónfosztását, majd 1922. április 2-án a tartózkodási helyéül kijelölt szigeten halt meg.<ref>{{Opcit|n=Bencsik|o=133–136}}</ref> A második visszatérési kísérlet nagy segítséget nyújtott Benešnek a [[kisantant]] létrehozásában.<ref>{{Opcit|n=Gulyás László|o=70–71}}</ref>
A csatában részt vevő egyetemista csapatok hamarosan megalapították a [[Turul Szövetség]]et, mely a 20-as évek második felére Magyarország legnagyobb tagszámmal bíró egyetemi-ifjúsági szövetségévé és a Horthy-korszak meghatározó értelmiségi véleményformáló tényezőjévé vált.
| |||