„Tomassich Miklós” változatai közötti eltérés

Régi, horvát nemesi családba született. Apja, tekintetes [[Tomassich József]] ([[1821]]–[[1876]]), ügyvéd, jogászként különböző tisztségeket töltött be; [[1845]]-ben gróf Haller József kinevezte a Zágráb vármegye tiszteletbeli ügyvédévé, és még ez év szeptember 3.-án kinevezie a bán a horvát karok és rendek kívánságára kerületi bírává (''vicejudex nubilium'') a Kupán túli kerületekben. Édesanyja Szufflay Emília volt. A horvát nemzeti párt [[1845]]-ben valóságos vadászatot rendezett azok ellen, akik a "''Magyaron''" párthoz tartoztak; Tomassich József lelkes híve volt ennek, és ekkor Zakányba kényszerült elköltözni anyjához, majd [[1848]]. május elején, Zala vármegyébe menekült. Zalában, barátjánál, lovászi és szentmargitai [[Sümeghy Ferenc]]nél ([[1819]]–[[1869]]), zalai jogásznál, [[söjtör]]i birtokosnál lakott egy ideig. [[1849]]-ben visszatért horvát földre, majd különböző tisztségek vállalása után, [[1862]] [[június 9.]]-én pedig a király kinevezte Tomassich Józsefet a báni tábla elnökévé. Szülei halála után, Tomassich Miklósnak az anyai nagyapja, Szufflay Fülöp Sándor földbirtokos vette magához a korán árvaságra jutott Tomassics-gyerekeket. Elemi és középiskolai tanulmányait Zágrábban végezte: előbb a gimnáziumban, majd nagyapja a nemesi konviktusba íratta, végül a gimnáziumban érettségizett le 1881-ben. Ezután – nagyapja kívánságának eleget téve – a Zágrábi Tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Foglalkozott a szláv nyelvek (szlavisztika) tanulmányozásával és az egyetem híres történetíróinak, dr. [[Lavoslav Geitner]] (1847 – 1885) és dr. [[Armin Pavlics]] (1844 – 1914) előadásait hallgatta. Kitüntetéssel fejezte be jogot 1886-ban. Két évig, előbb dr. Kresztics ügyvédnél (1886 – 1887), majd ennek halála után dr. Crnkovicsnál (1887 – 1888) volt joggyakornok. 1888-ban ösztöndíjjal a budapesti és a bécsi egyetemeket látogatta, hogy magántanári képesítéséhez tapasztalatokat szerezzen.