„Pál István (pásztor)” változatai közötti eltérés

Kilenc gyerek közül elsőként született idősebb Pál István gulyás és Ciglan Erzsébet bánki kanászlány gyermekeként. Pál István családja kizárólag pásztorősöket tart számon. Apja is „tudós pásztor” volt - állat, ember gyógyításához, rontás elhárításához egyaránt értett. Édesanyja munkaközbenmunka közben is dalolt, édespaja édesapja, nagyapja furulyázott, flótázott, dudált. Ahogy járni tudott, kísérte apját két öccsével együtt a legelőre, így szinte észrevétlenül tanulták meg a pásztorság folytatásához szükségeseket. A gyerekek a régi zenei örökséget is átvették - lánytestvérei közül többen is kitűnő énekesek lettek. István a három fiú közül egyedül, átvette a [[Hatlyukú furulya|furulyás]], [[Oldalfúvós furulya|flótás]], [[Magyar duda|dudás]] örökséget is. Ciglan Jánostól, édesanyja nagybátyjától a furulya- és flótakészítést, valamint a faragást is megtanulta. Édesapjára úgy emlékszik vissza, mint a legnagyobb zenészre, aki mindent tudott, "a Miatyánktól s Hiszekegyig, mindent". Ő volt a példakép.

Rendkívüli zenei érdeklődése 6-7 éves korában nyilvánult meg először, kilencévesen pedig már a hóna alá tudta venni a dudát. Apja időnként tanácsaival segítette őt a tanulásban. Leginkább a közösségi zeneszolgáltatás fontosságára hívta felafel a figyelmét. Ha dudatanulásról beszél, Pál istvánIstván soha nem mulasztja el leírni az apa kitörő örömét,, amikor fia az első nótát végigdudálta: "Van már utódom, itt az én fiam!". Közben megtanult furulyázni és flótázni is.

Ötévi iskolába járás után Pál Istvánt már cselédkanásznak adták [[Bánk (település)|Bánk]]ra. Tizenöt évesen átmenetileg komenciós kocsisnak állt Alsópeténybe, [[1935]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] apja egyik jó barátja, [[Koós József]] elvitte magával a nógrádi várba, ahol is énekével, dudálásával óriási sikert aratott. ([[Koós József]] kitűnő dudás-furulyás [[Pásztor|juhász]] volt. Dalai és játéka szerepel a [[Pátria népzenei gramofonfelvételek|Pátria lemezeken]] és [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] ''Magyar népdalok'' c. könyvében is.). [[1939]]-ben feleségül vette Garai Ilonát. Hat gyermekük közül ketten, István (1941) és János (1946) nőttek fel. Felesége [[tereske]]i iparos volt, nem pásztorcsaládból származott.

Az Első Honvédhadsereg tüzéreként eljuteljutott a Donyecig. 1945-ben a Csepel Szigeten feloszlikfeloszlott az alakulata, és kalandos úton hazatérhazatért. Tulajdonképpen végigharcoljavégigharcolta a háborút, ott van a legnagyobb pokol kellős közepén, és még csak meg sem sebesül.

A háború után apja tanácsára elszegődött Szécsénkére falusi gulyásnak, majd apja nyomdokain Nógrádsápra, kanásznak. Az 50-es évek derekán már nehezen viselte a család a falusi kanászkodást, mert a [[Termelőszövetkezet|téeszesítés]] és a [[Mangalica|mangalicák]] hússertésre való lecserélése miatt rohamosan kezdett bealkonyodni a falusi kanászkodásnak. Ezt megérezve, felesége unszolására [[1957]]-ben híres juhászoktól megkezdte a juhászat tanulását. Hatalmas tudásra tett szert a juhászat terén, majd átment a [[borsosberény]]i Állami Gazdasághoz, ahol 18 évet töltött el, falkás juhászként. Innen ment nyugdíjba [[1979]]-ben. Tudását megbecsülték, és anyagilag is gyarapodott a család. [[Tereske|Tereskén]] házat vettek és oda is költöztek.