„Hosszú kések éjszakája” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) Kötőjelet pedig nem teszünk a toldalélok elé. |
||
116. sor:
=== Következmények ===
A tetszésnyilvánítások csaknem egyhangúlag jöttek a hadsereg soraiból, jóllehet [[Kurt von Schleicher]] és [[Ferdinand von Bredow]] tábornokok is áldozatok voltak. A betegeskedő Hindenburg elnök, Németország rendkívüli tiszteletben tartott katonahőse is küldött egy táviratot, melyben kifejezte „mély megelégedését”, és gratulált Hitlernek, mert ''csírájában elfojtotta az árulást''.{{refhely|Fest|470. o.}} Von Reichenau generális odáig ment, hogy nyilvánosan támogatta a hazugságot, Schleicher a kormány megdöntését tervezte. Hitler a ''Reichstag'' előtt tartott július 13-i beszédében megrágalmazta Schleichert azzal, hogy [[Ernst Röhm]]mel konspirált, mert Franciaországtól pénzt kaptak a kormány elleni puccsért.{{refhely|Wheeler-Bennett1967|327. o.}} Mivel Schleicher [[André François-Poncet]] francia nagykövetnek jó barátja volt és mert ismert volt intrikáiról, a vele szemben felhozott állítások elég plauzibilisek voltak ahhoz, hogy a legtöbb német elfogadja az igaztalan rágalmat.{{refhely|Wheeler-Bennett1967|327. o.}} Hitler állításainak hazug voltát abból is le lehetett volna olvasni, hogy François-Poncet-t nem nyilvánították ''[[persona non grata|persona non gratának]]
Annak, hogy a hadsereg támogatta a tisztogatásokat, messzemenő következményei voltak rá. Az SA megaláztatása befejezte a belőle származó fenyegetéseket a hadsereg felé, de azzal, hogy a hadsereg ilyen erős támogatást nyújtott Hitlernek az akcióiban, növelte kötődését a náci rezsimhez.{{refhely|Collier|Pedley|33–34. o.}} [[Erwin Planck]] nyugalmazott tiszt, úgy látszik, átlátta mindezt: „Ha csak nézed e dolgokat, anélkül, hogy egy ujjadat is megmozdítanád, előbb vagy utóbb neked is ez a sors fog jutni” – mondta barátjának, [[Werner von Fritsch]] generálisnak.{{refhely|Höhne|113–118. o.}}
| |||