„Dikromácia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
|||
3. sor:
Megkülönböztetendő a [[színvakság]]tól (monokromácia), hiszen az utóbbi színérzékelési hiányossággal csak a szürke árnyalatai érzékelhetők a fehértől a feketéig. Ezzel szemben a dikromaták a három főszín (kék, zöld, piros) egyikének érzékelésére képtelenek. Aszerint, hogy melyik alapszín észlelése marad el, a dikromázia lehet protoanópia, deuteranópia, vagy tritanópia. A pontos típust Farnsworth-teszttel, anomaloszkóppal vagy [[Isihara-teszt]]tel lehet meghatározni. Mérhető a színtévesztés súlyossága is, ami az erősebb anomáliától a gyenge színvakságig tart.
A legtöbb emlős az elterjedt elképzeléssel szemben nem színvak, hanem dikromát, két csaptípussal (kék és zöld). Ennek oka az ősi emlősök éjszakai életmódja.<ref>Gerhard Neuweiler, Gerhard Heldmaier: Vergleichende Tierphysiologie. Bd. 1 – Neuro- und Sinnesphysiologie, Springer, München 2003, {{ISBN|978-3-540-44283-9}}, 463–473.</ref> Az óvilági majmok, köztük az ember egy génduplikációval nyert egy újabb csaptípust (piros), ami az érett gyümölcsök felismerése mellett a kommunikációban is szerephez jut. Az újvilági majmok nőstényeinek kétharmada trikromát.<ref name="sdw05/2010">{{
|szerző2=Jeremy Nathans A dikromázia tudományos szempontból is fontos, mert segíti a tudományos elméletek igazolását, vagy cáfolását.
33 ⟶ 34 sor:
*A leggyakoribb a zöld szín érzékelésének hiánya, a deuteranópia, újabban deuteranomália. A férfiak több, mint egy százalékát érinti.
*Csaknem ennyire gyakori a protanópia, újabban protanomália, a vörös szín érzékelésének hiánya, amely minden századik férfit érint.
45. sor:
A színlátási zavarokra általában a gyermek tanára figyel fel, amikor rajzain nem valósághűen ábrázolja a színeket, vagy összezavarodik, amikor színes eszközöket kell használnia. A színtévesztés nem kíván orvosi kezelést. Bizonyos esetekben azonban, ha szükséges, színszűrővel korrigálható.<ref>[http://www.optika.hu/manager.asp?page=http://optika.hu/magazin/optmag/2002/02/szintev1.htm A színtévesztés javításáról - közérthetően]</ref>
A gyanú megerősítésére használják az Ishiara-tesztet (baboskönyv), illetve az anomaloszkópot. A különféle módszerekkel a zavar típusa és mértéke is meghatározható. A dikromát színteret meghatározza a hiányzó szín, a null-fényességű (null-luminanciájú) sík, és a null-krominanciájú sík.<ref>{{cite journal
==A látott színek száma==
55. sor:
|date= 13 September 2006}}</ref> Más kutatók a megkülönböztethető színek maximális számát 2,3 millióra teszik.<ref name=Jacobs09/> Hasonló számításokkal a színtévesztők legfeljebb 10 ezer árnyalatot tudnak megkülönböztetni, amit azonban nem erősítettek meg érzékszervi vizsgálatokkal.
Továbbá egy 2006-os kutatás szerint alacsony frekvenciákon (1
==Következményei==
67. sor:
Néha megkönnyíti a kutatást, ha hasonló, de egyszerűbb rendszereket lehet tanulmányozni. Például lehet olyan rendszereket tanulmányozni, ahol az adott állatnak nincsenek pálcikái. Ez az állapot embernél ritka, de vannak például [[madarak|madárfajok]], amelyeknél ez a normális. Ezek tanulmányozása a színtévesztés megértésében is segített.<ref>Jacobs, G. H., & Yolton, R. L. (1969). Dichromacy in a ground squirrel. ''letters to nature'', 223, 414–415.</ref>
Az első Triász kori emlősök trikromátok voltak,<ref name=Jacobs09>{{cite journal |last1=Jacobs |first1=G. H. |year=2009 |title=Evolution of colour vision in mammals |journal=[[Philosophical Transactions of the Royal Society B]] |volume=364 |pages=2957–67 |doi=10.1098/rstb.2009.0039 |url=http://rstb.royalsocietypublishing.org/content/364/1531/2957.full.pdf |pmc=2781854 |pmid=19720656 |issue=1531}}</ref> de a legtöbb [[méhlepényes emlős]] dikromát.<ref>{{cite journal|last=Bowmaker|first=JK|title=Evolution of colour vision in vertebrates|journal=Eye (London, England)|year=1998|volume=12 ( Pt 3b)|pages=541–7|pmid=9775215|doi=10.1038/eye.1998.143}}</ref> A nagyobb hullámhosszak látásának képessége elveszett a méhlepényes emlősök őseinél, de megmaradt az [[erszényeseknél]],<ref>{{cite journal
A méhlepényes emlősök között a következők kivételek a dikromatikus színlátás alól: a [[keskenyorrú majmok]], köztük az [[ember]]rel, akik trikromátok;<ref>{{cite journal|last=Vorobyev|first=M|title=Ecology and evolution of primate colour vision|journal=Clinical & experimental optometry : journal of the Australian Optometrical Association|date=Jul 2004|volume=87|issue=4–5|pages=230–8|pmid=15312027|url=http://www.csh.rit.edu/~oguns/school/psychology/Articles/EcologyEvolutionPrimateColorVision.pdf|accessdate=7 January 2013|doi=10.1111/j.1444-0938.2004.tb05053.x}}</ref> és a tengeri emlősök, akik monokromátok egy csaptípussal, ide értve az [[úszólábúak]]at és a [[cetek]]et. A legtöbb [[újvilági majmok|újvilági majomfajnál]] a hímek dikromátok, és a nőstények 60%-a trikromát; a trikromázia genetikai okokból nem alakulhat ki a hímeknél. A [[bőgőmajomformák]]nál azonban a helyzet az emberéhez hasonló. Az [[éjimajomfélék]] viszont a tengeri emlősökhöz hasonlóan monokromátok.<ref>{{cite journal
== Története ==
|