„Tehetetlenség (mechanika)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 37.76.35.185 (vita) szerkesztéséről Grga szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) Káros kötőjelek ki, szükségesek be. |
||
4. sor:
A '''tehetetlenség''' a fizikai testek azon tulajdonsága, mely ellenállásukat fejezi ki a mozgási vagy nyugalmi állapotuk megváltoztatásával szemben, vagy a testek azon hajlamát, hogy ellenálljon a mozgásállapotában fellépő bármilyen változásnak. A [[tehetetlenség törvénye]] a [[klasszikus fizika]] egyik alaptörvénye, melynek segítségével leírható a fizikai testek mozgása és annak változása a testre ható [[erő]]k függvényében. A szó eredete a latin ''iners'' kifejezésből származtatható, melynek jelentése ''tétlen'', ''lusta''.
A tehetetlenség törvényét [[Isaac Newton]](1643-1727) fogalmazta meg művében a [[Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica|Philosophiæ Naturalis Principia Mathematicában]]
:<big>''Minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy másik test vagy mező által kifejtett hatás nem kényszeríti mozgásállapotának megváltoztatására.''</big>
A [[Föld]]ön a tehetetlenség gyakran nem nyilvánul meg a [[súrlódás]]i, illetve a [[gravitációs erő]] hatása miatt, mivel ezek befolyásolják a testek mozgását. Ez vezethette félre az olyan klasszikus teoretikusokat, mint például az ókori görög filozófus, [[Arisztotelész]], aki úgy vélte, hogy a mozgás csak erő hatására tartható fenn.
| |||