„Szelim-lyuk” változatai közötti eltérés

A barlanghoz több régi történet fűződik. Az egyik történet szerint a [[tatárok|tatár]] támadások idején a [[barlang]]ban keresett menedéket a környező falvak lakossága. Amikor egy János nevű kisfiú szomjas lett és hangosan sírni kezdett, az édesanyja elvitte a közeli forráshoz. Ott azonban elfogták őket a [[tatárok]], akik arra kényszeríttették az asszonyt, hogy árulja el a többiek rejtekhelyét. Miután rajtaütöttek a fegyvertelen lakosságon, a gyermekekre és az asszonyokra rágyújtották a [[barlang]]ot, a férfiakat pedig elhurcolták. Bár a történet igazságtartalma kétséges, a [[barlang]]tól nem messze található forrást [[János-forrás]]nak hívják. A másik legenda szerint hét falu lakossága menekült a török időkben a barlang falai közé, [[I. Szelim oszmán szultán]] azonban megtalálta a rejtekhelyet, és rájuk gyújtotta azt.

 

 

Egy másik, kevésbé ismert verzió szerint az egyik [[Vértes (hegység)|vértesi]], talán a [[vitányvár]]i várnagy neje és a gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a benne rejtőzködő lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt és bosszúból elárulta a rejtekhelyet, de a tatárok őt is felkoncolták. Mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem juthattak be, a hegy tetején egy nagy lyukat ástak. A meglazult boltozat lezuhant, maga alá temette a menekülőket és két helyen kidöntötte a barlang oldalfalait. Azt is mesélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán a kincseit és azokat egy mérges leheletű sárkány őrzi. Tény, hogy a Szelim-lyuk mélyén, a barlang kutatása közben [[Kessler Hubert]] nagy mennyiségű széndioxidot talált. Ez lett volna a sárkány mérges lehelete?<ref>[[Pápa Miklós]], [[Barlangvilág]], 1943.</ref>

A [[Bél Mátyás]] által írt és valószínűleg 1723 és 1742 között készült kéziratban az olvasható, hogy a Vittlyuk-hegye a Szent Vit barlangjáról nevezetes hegy. A hegy a korábban ismertetett hegyeknél alacsonyabb és az aljában [[Bánhida]] falu ékesíti, ugyanis e faluhoz nagyon közel fekszik. Az a hír járja, hogy hajdan, amikor a barbár tatárok és a törökök a magyar népet fogságba hajtották volna és az a barlangba menekült, egy asszony vallomása folytán, aki szopós gyermekének sírása miatt kijött, majd fogságba esett, a barbárok felkutatták őket, mivel a barlangba máskép nem tudtak behatolni, felülről mindenkit, aki bent bújt, füstbe fojtottak. Láttuk két halomban összegyűjtve a legyilkoltak csontjait olyan nagy sokaságban, hogy ilyen csonttömeg rájuk sütötte a vádat, és még hallgassunk arról, amit a régiek vétkesen elpusztítottak. Az 1894-ben napvilágot látott, [[Gyulai Rudolf]] által írt könyvben az olvasható, hogy valószínűleg 1553 előtt ölték meg a törökök a barlangba menekülteket, amelyről Jankovics János a legidősebb emberek emlékei alapján azt írta az 1700-as évek végén, hogy az 50 éve halott Oroszlánszkiné egész életében, batyuban hordta le a bánhidai temető csonttartójába a ''Szelim-lyuk''ban, füsttel megfojtott keresztények csontjait.

 

 

Törzsök (Klotz Ignácz) 1912-ben kiadott könyve szerint nem messze a Turultól van egy hatalmas és gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nagy, boltozatos táncterem, felül egy nagy és gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett ''Szelim lyuka''. A barlang történetét megírta az idős emberek elbeszélése szerint Jankovits János, Vértesszőlősnek a mester-jegyzője 1800-ban. A könyv szerint Jankovits János azt írta a feljegyzéseiben, hogy „Pro gratiosissimis Posteris”. Továbbá, hogy a bánhidai szőlők felett való lyuk és üres kősziklából. A török háborúban 7. falubeli népség oda rejtőzött és amikor a szőlők felől most is látható, nagy lyukat berakták az ellenség sehogy nem árthatott nekik, mert a terméskőben hagytak egy hézagot és azon jártak ki és be. Azonban az történt, hogy azon nép közt egy asszonynak volt egy síró gyereke. Az asszony kiment és amire a folyóhoz érkezett, akkor a Tüskésbe táborozó török hamar elfogta és kivallatta. A törökök megtudták, hogy hol rejtőzködnek, a mostani Vaskaput áttörték és azon Kő nagy rejtekhelynek a tetejét, mint egy szérű, amint most látszik feltörték. Szalmával megtömték és így fojtották meg a benne bújókat. Ezért most is sok az embercsont benne, de 50 évek előtt néhány kocsinyi embercsont addig hevert ott, amíg egy bánhidi özvegy, Oroszlánszkiné a jó keresztény cselekedetek színe alatt egész életében, batyuban a bánhidi csonttartóba hordta azokat. Ezek a 80 és 90 esztendős öregeknek a hiteles tanúbizonyságaiból lettek feljegyezve.

 

 

Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse egyik nevezetes barlangja a bánhidai ''Kőhegy'' oldalában lévő Szelim-lyuk. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. 1975-ben a kitöltéséből csontanyagot gyűjtött Lendvay Ákos, amelyet átadott a [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat]] Őslénytani Szakbizottságának. A [[Bertalan Károly]] és [[Schőnviszky László]] által összeállított, 1976-ban megjelent [[Bibliographia spelaeologica hungarica|Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában]] meg van említve a neve és egy névváltozata, valamint a barlangra vonatkozó 82 irodalmi hivatkozás. A [[Bertalan Károly]] által írt, 1976-ban befejezett kézirat szerint [[Bánhida|Bánhidán]], a ''Kőhegy'', amelynek a másik neve ''Turulhegy'' nyugati mészkősziklájában, a Turultól észak–északnyugatra, körülbelül 240 méterre, körülbelül 298 méter [[tengerszint feletti magasság]]ban, 130 méter relatív magasságban nyílik a két bejárata és a kürtője. 38 méter hosszú és 12–14 méter széles. A forrásbarlangnak, amely egy nevezetes ősgerinces és ősrégészeti lelőhely van egy tág előcsarnoka, ablaka és kürtője. Az ismertetés öt irodalmi hivatkozás alapján íródott.

== Képgaléria ==

 

Fájl:Szelim-barlang-Cave.jpg|

Fájl:Szelim barlang koponya.JPG|A Szelim-lyukban talált koponyák

Fájl:Szelim-bg-west-Cave.jpg|A Szelim-lyuk nyugati bejárata

Fájl:Szelim-lyuk 001 Bekey Imre Gábor.jpg|A barlang [[Bekey Imre Gábor]] fényképén

 

== Irodalom ==