„II. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés

Téves adat, V. István lányát vette el, III. András lánya apáca volt, és az is maradt.
(belső hivatkozás)
(Téves adat, V. István lányát vette el, III. András lánya apáca volt, és az is maradt.)
Támogatta fivérét, [[István Dragutin szerb király|Dragutin Istvánt]] a Szerémségi lázadás leverésében.<ref name=szerbpenz>{{cite book | author = Luczenbacher János | title = A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei | publisher = | location = Buda | year = 1843 | id = | url = https://books.google.com/books?id=WewWAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false | accessdate = 2011-08-12}}, 38. oldal</ref>
 
Dragutin lemondásával jutott a trónra.<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | isbn=963-85923-2-X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref> Elvált első nejétől, János thesszáliai helytartó leányától, Annától<ref name=pallas/> és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette [[IIIV. AndrásIstván magyar király]] leányát [[Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy|Erzsébetet]],<ref name=pallas/> akitől egy fia született: III. István Uroš.<ref name=pallas/> A görögök és tatárok sok kárt tettek országában,<ref name=pallas/> de [[1284]]-ben és [[1285]]-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük.<ref name=pallas/> A tatárok viszont ismételve pusztították országát,<ref name=pallas/> utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába,<ref name=pallas/> de István legyőzte őket,<ref name=pallas/> a vidini fejedelemséget pedig [[1291]]-ben országához csatolta<ref name=pallas/> és [[1294]]-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól.<ref name=pallas/>
 
Később a korábbi bolgár cár, [[I. György bolgár cár|Terter György]] leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.<ref name=szerbpenzfolyt>Luczenbacher, i. m., 39. oldal</ref> [[II. Andronikosz bizánci császár]] Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.<ref name=szerbpenzfolyt/> Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.<ref>Luczenbacher, i. m., 39–40. oldal</ref> Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.<ref name="szerbpenzfolyt"/> Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.<ref name="szerbpenzfolyt"/> II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígéretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta<ref name="szerbpenzfolyt"/> Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, [[I. Károly magyar király]] megtámadta II. Istvánt, és győzelme<ref>Károly Róbert [[1319]]-es oklevele így szól a győzelemről ''"Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi"'' (Luczenbacher, i. m., 40. o.)</ref> után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.<ref name="szerbpenzfolyt"/> István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki<ref>''A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei'', 39–41. oldal</ref>