„Első keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés

A keresztes sereg 1099 januárjában indult tovább Antiókhiából és miután három hónapot elvesztegettek Arka ostrománál, júniusban értek Jeruzsálem falai alá. A vízhiány és a forróság miatt hosszas ostromról nem lehetett szó, így miután sikerült ostromgépeket építeniük, rohammal [[Jeruzsálem ostroma (1099)|vették be]] a várost, amelynek valamennyi muszlim és zsidó lakosát lemészárolták. Az egyiptomi [[Fátimidák]] megpróbálták kiűzni a frankokat (nyugati keresztényeket) Palesztinából, de az [[Aszkalóni csata|aszkaloni csatában]] súlyos vereséget szenvedtek. Az elfoglalt területeken megalapították a [[Jeruzsálemi Királyság]]ot, amelynek első vezetőjévé [[Bouillon Gottfried]]et választották.
 
==Előzmények==
==Európai előzmények==
A szent háború fogalma már a kereszténység korai évszázadaiban felmerült. A 9. században [[IV. Leó pápa|IV. Leó]] pápa kijelentette, hogy aki az egyház védelméért folytatott háborúban esik el, mennyei jutalomban részesül.<ref>Runciman, 78. o.</ref> A 11. századra az [[Ibériai-félsziget]]en a keresztény királyságok eredményesen szorították dél felé a mohamedánokat és harcukat külföldi - javarészt francia - lovagok is segítették.<ref name="Nelson">Lynn H. Nelson (1979), "The Foundation of Jaca (1077): Urban Growth in Early Aragon," ''Speculum'', '''53''' p.&nbsp;697 note 27.</ref> Röviddel a keresztes háború meghirdetése előtt [[II. Orbán pápa|II. Orbán]] pápa nagyon hasonló szónoki fordulatokkal és szimbolikával buzdított az ibériai [[Tarragona]] elfoglalására.<ref>{{harvnb|Riley-Smith|2005|p=7}}.</ref>