„Tisza István (miniszterelnök)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
IV.Károly link |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
39. sor:
{{-}}
===Küldöldi megítélése a háború alatt és után===
Tisza véleményének tisztázásához szükséges a külpolitikai helyzet elemzése. Nyilvánvaló, hogy a rengeteg szenvedést és áldozatot hozó háború kötéréséért a szemben álló felek egymást okolták. A [[központi hatalmak]] az oroszokat, hogy ők bíztatták fel a szerbeket a [[Monarchia]] elleni politikára.<ref>Erre pl. Andrássy Gyula: ''Kinek a bűne a háború?'', Budapest 1915</ref> Az [[antant]] pedig kézenfekvő módon a háborút - a hadüzenettel - ténylegesen megkezdő [[Osztrák-Magyar]] Monarchiát vádolta. Érdekes módon a briteknél megjelentek (nem is kis számban) olyan vélemények, hogy a háború legfőbb felelőse Magyarország, például a New Europe című lap egyik írása szerint a "magyarok felelőssége nagyobb volt, mint Auszriáé", a háborús irány kijelölőjeként pedig Tisza Istvánt jelölték meg. Mindezek mellett a [[Monarchia]] közvéleményének személyében is Tisza volt a háborús politika megtestesítője. A későbbi [[kisantant]] államai is - nyilvánvaló okokból - komoly, sőt, döntő szerepét hangoztatták, összefüggésben azzal, hogy a magyarokat ezért komolyan meg kell büntetni.
===Véleménye a háborúról===
A [[Ferenc Ferdinánd]] elleni merénylet napján, mihelyt a hírről értesült Budapestre, majd Bécsbe utazott. Itt [[Berchtold]] közös külügyminiszter, Conrad von Hötzendorf vezérkari főnökkel is találkozott, akik úgy látták, elérkezett az idő arra, hogy rendezzék Szerbia ügyét, méghozzá fegyveres úton. Tisza ezzel szemben időt akart adni a szerb [[kormány]]nak, hogy elhatárolódjon a merénylettől, és a békés rendezést pártolta. Kifejtette azt a - kissé naiv - nézetét, hogy a nemzetközi helyzet a jövőben kedvezőbben fog alakulni. Hazatérve azt írta [[Ferenc Józsefnek]], hogy a fegyveres konfliktust ellenzi, azért a felelősséget nem vállalja, ugyanis a hivatalos [[Szerbia]] ellen nincs bizonyíték a kezükben, ráadásul fenyegetőnek érezte [[Románia]] és [[Bulgária]] helyzetét, ugyanis a Balkán-háborúk után még korántsem volt rendezett a viszony a két említett országgal, így pedig fenyegető volt egy esetleges román betörés kelet felől. Ezeken kívül nem volt biztos a németek támogatásában, ezért a [[trónörökös]] temetésére érkező [[II. Vilmos]] császártól közvetett módon álláspontot kért. A német álláspont döntő jelentőségű volt nem csak Tiszának, hanem a felelős vezetésnek is. Erre példa az uralkodó és Conrad vezérkari főnök közti párbeszéd, mely során Conrad kérdésére: "Ha az a válasz, hogy Németország mellettünk áll, háborúba megyünk Szerbia ellen?" a válasz "Akkor igen. De ha Németország nem ezt választ adja?" volt, mire a viszontválasz az volt, hogy ekkor a [[Monarchia]] magára marad, ezért mielőbb szükséges a császár válasza.
Az állásfoglalás nem sokkal később megérkezett: [[II. Vilmos]] egyértelműen a fegyveres megoldás mellett foglalt állást. Emellett ígéretet tett arra is, hogy a Román fenyegetést elhárítja, és Szófiára is nyomást gyakorol.<ref>gr. Szögyány-Marich jelentése Berchtold külügyminiszternek, 1914. júl. 5.</ref> Ezen előzmények után a minisztertanácson Tisza Berchtold határozott, háborúpárti bevezetője után még mindig a békés megoldás mellett foglalt állást, bár egyre inkább hajlott a fegyveres megoldásra, de mindenekelőtt meg akarta várni a hivatalos vizsgálat eredményét a merénylettel kapcsolatban. A tanács többi tagja azonban ellentétes véleményt képviselt, így Tiszának egyedül azt a javaslatát fogadták el, hogy Szerbia megsemmisítésének kommunikációja kerülendő, hogy Oroszország ne avatkozzon be a szerbek oldalán. A tanács végül egy [[ultimátumot]] intézett a szerb kormányhoz, melyben elfogadhatatlanul kemény feltételeket szabott, és egyből meg is kezdték a háborús mozgósítást, azonban annak látszatát igyekezték elkerülni, hogy a támadás már eldöntött tény.<ref>Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreichisch-Ungarischen Monarchie, azaz a Osztrák-Magyar Monarchia Közös Minisztertanács Protokolljai, gyűjtötte és sajtó alá rendezte: Komjáthy Miklós</ref>
Véleménye azonban július 14-ére megváltozott. Miután megszövegezték az ultimátumot, melyhez 48 órás lejárati időt adtak, Tisa már ezt mondta: "Nehezen határoztam el magam arra, hogy a háborút ajánljam, de most szilárdan meg vagyok győződve szükségességéről, és a Monarchia nagyságát minden erővel védelmezni fogom"<ref>Tschirschky jelentése a német külügyminisztériumnak, 1914. júl. 14.</ref> Tartva azonban a kiszélesedő konfliktustól továbbra is garantálni akarták, hogy Szerbiát nem [[annektálja]] a [[Monarchia]]. A terv azonban nem sikerült: az ügyes szerb válaszra, melyben elutasították a feltételek bizonyos pontjait a seregek megindultak, válaszul az oroszok, majd a németek, végül a franciák és a britek is mozgósítani kezdtek. Augusztus 4-ére ezzel a [[világháborúba]] minden fél belépett, Tisza Istvánt pedig meggyőzték, illetve maga is meggyőződött a háború szükségességéről . Ezek után rendíthetetlenül képviselte ezt az álláspontját, mely kezdetben népszerűséget, később gyűlöletet hozott számára. Tudta, hogy a sikerhez fontos az egységes fellépés, és a háború kezdetén a közvélemény egyértelműen támogatta azt (többször és több helyen is ''Éljen a háború!'' táblákkal tüntettek az emberek), így nem engedhette meg magának, hogy a példátlan egységet megbontsa.
A miniszterelnöki posztról azonban nem mondott le, hogy ezzel is képviselje a magyar érdekeket. Úgy gondolta ugyanis, hogy nincs lehetséges alternatívája a poszton, és Bécsben korábban kivívott tekintélye révén hatásosan képviselheti a magyar érdekeket. Több osztrák vezető is neheztelt rá, aminek a háború után az Ausztriában elterjedt "Magyar uralom"-legenda lett a következménye. Emellett lemondásával valószínűleg a [[Monarchia]] gyengeségének üzenetét közvetítette volna az [[antant]] felé, így végül posztján maradt. A nagy nyilvánosság kezdeti háborúellenességét azonban csak későn, 1918. októberében ismerhette meg, mikor 17-én a Parlamentben felszólalt. Ebből a beszédéből alighanem csak az "Ezt a háborút elvesztettük" mondat maradt meg a köztudatban, és nem is volt alkalma elmondani véleményét, mely csak később került nyilvánosságra: "a Monarchia és a magyar nemzet egészen addig törekedett a béke fenntartására, amíg a bizonyítékok egész sorozatából kellett arról meggyőződnie, hogy tervszerű munka folyik arra, hogy előbb megalázzanak és azután tönkretegyenek bennünket [...] Mivel mindég világosabb bizonyítékok kerültek elő a szerb kormánynak a merényletben való bűnrészességéről, de a szerb sajtó és a felelős orgánumok részéről kiinduló halmozódó provokációk következtében is, nem lehetett elkerülni, hogy Szerbiának ultimátumot állítsunk, [...] ugyanakkor rögtön leszögeztük, hogy a háború védelmi jellegű"<ref>Tisza előterjesztése IV. Kráolyhoz, 1918. okt. 18.</ref><ref>Az idézetek megtalálhatók: Ifj. Bertényi István és mások: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemből, szerk. Romsics Ignác, Osiris kiadó 2005</ref>
===Személye elleni [[merénylet]]ek és meggyilkolása===
74 ⟶ 86 sor:
{{fő|Tisza-per}}
==Emlékezete==
| |||