„Ekhó” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Visszavontam az utolsó változtatást (92.249.240.152), visszaállítva Radírpók szerkesztésére |
||
1. sor:
{{személy infobox
EZ VOLT AZ ELSŐ EMBER. cSAK VICCELTEM.[[Zeusz|usz]]nak, hogy [[Héra]] figyelmét elvonja csacsogásával a főisten szerelmi dolgairól. Ám az istenek királynéja rájött a cselre, és büntetésből Ekhót azzal sújtotta, hogy örökké mások mondatait ismételgesse, és még azt se tudja egészen kimondani, csak mindig a végét ismételje el. Az elátkozott [[Nimfák|nimfa]] ezután beleszeretett a hiú Nárciszba, vagy [[Narkisszosz]]ba. Azonban Nárcisz olyannyira bele volt habarodva saját magába, hogy nem is vett tudomást Ekhóról. Nárcisz egyszer leült egy tó partjára, és tükörképét nézte addig, amíg meg nem halt. A visszhang nimfája, pedig csak bámulhatta a hiú istent, és fájdalmában felemésztődött, így csak a hangja maradt meg.▼
| kép =Alexandre Cabanel - Echo.jpg
| képaláírás = Ekhó ([[Alexadre Cabanel]], [[1887]])
}}
'''Ekhó''' volt a visszhang nimfája a [[görög mitológia|görög mitológiában]]. Két története is ismert.
▲
▲= A másik [[mítosz]] szerint Ekhó gyönyörű szép nimfa volt, akinek az életét a zene tette ki. Egy erdő mélyén élt, és muzsikált. Épp ezért megtagadott minden szerelmet, és csak a zenének élt. Közönyével kivívta [[Pán]] isten haragját, aki követőivel, a pásztorokkal rátámadt Ekhóra, és bosszúból darabokra tépték a nimfát, majd szétszórták az egész világon darabjait. [[Gaia]] földistennő megsajnálta Ekhót, és befogadta saját testébe. A kesergő nimfa a zene után vágyakozott, de erejéből csak annyira futotta, hogy ismételgesse bárki szavait az egész világon, amerre csak szét lett szórva. =
{{Görög mitológia}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
|