„Vaskapu-szoros” változatai közötti eltérés

A '''Vaskapu-szoros''' ({{románul|Porțile de Fier}}, {{szerbül|Đerdapska klisura}}) folyami szurdokvölgy a [[Duna|Dunán]], a [[Déli-Kárpátok]] és a [[Szerb-érchegység]] között, [[Szerbia]] és [[Románia]] határán. Ez a [[Kárpát-medence]] legnagyobb részének egyetlen kifolyása a világtenger irányába,{{refhely |Erdei 1968}} a másik két kifolyás a Szurdok-szoros{{refhely|Szurdok-szoros}} ([[Zsil]] folyó) és a 352-360 méter tengerszint feletti magasságon lévő [[Vöröstoronyi-szoros]] ([[Olt]]). A Vaskapu a [[miocén]] és [[pliocén]] korban létezett [[Pannon-tenger]] megszűnésével párhuzamosan jött létre. A szoros tulajdonképpen több szakaszból álló, összesen 134 kilométer hosszú rendszer (''[[Galambóc]]i szurdok'', ''Gospodin Vir'' szurdoka, ''Nagy és Kis [[Kazán-szoros]]'', ''Sip-szurdok''). Elnevezése a legtöbb hajózó nép nyelvén is Vaskapu jelentésű.

Az ókortól, azaz a nagy népvándorlások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és a [[Balkán (térség)|Balkán]] északi része között. A hajózás megkönnyítésére [[Tiberius római császár]] i. sz. 33–34 során a szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati erővel való vontatását a zúgókon keresztül. A római építmények elpusztulása után a középkorban a hajózás gyakorlatilag alig működött. A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát [[Széchenyi István]] vetette fel, s a terveket [[Vásárhelyi Pál (vízépítő mérnök)|Vásárhelyi Pállal]] készíttette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A szabályozott szakaszt [[1896]]-ban adták át. Mára állandó vízi út vezet át itt az Északi-tengertől a [[Fekete-tenger]]ig, a [[Rajna–Majna–Duna-csatorna]] révén.{{refhely |Sulinet: Vaskapu}}

A Vaskapu a Kárpát-medence területén a [[miocén]] és [[pliocén]] korban létezett [[Pannon-tenger]] megszűnésével párhuzamosan jött létre. A Pannon-tenger medencéje fokozatosan feltöltődött, és vize kiutat keresett az ugyancsak emelkedőben lévő környező hegységek hágóin keresztül.{{refhely |1911encyclopedia.org Danube|; és |Magyarország földtana }}

A [[Fekete-tenger]] irányába történő kifolyás megindulása után a távozó hatalmas víztömeg mély medret vájt magának a továbbra is emelkedőben lévő hegyláncon keresztül.{{refhely |Medović 2001}} A Pannon-tenger, illetve addigra már édesvizű Pannon-tó utolsó maradványai a [[pleisztocén]]ban, mintegy {{szám|600000}} évvel ezelőtt tűntek el a Kárpát-medencéből, és a „kifolyó” szurdokvölgyét az Ős-Duna mélyítette tovább. Az emelkedőben lévő hegyláncon áttörő folyóvölgyet földtani szakkifejezéssel ''antecedens völgynek'' nevezik. Az áttörési szakasz ebben az esetben felsőszakasz-jellegű,{{refhely |ELTE segédanyag}} tehát bevágódó, fölötte a folyóvölgy feltöltődő, azaz alsószakasz-jellegű lesz, a szoros után közvetlenül pedig középszakasz-jellegű kanyargós, az üledékek szempontjából egyensúlyban lévő rész következik.{{refhely |Geographie-diplom.de Netze}}

A Vaskapu valójában nem egyetlen szoros, hanem több szakaszból álló, 134 kilométer hosszú rendszer.{{refhely |Katarakták részletesen}} Tengerszint feletti magassága Veliko Gradište városánál 68 méter,{{refhely |Gradiste honlap}} az erőmű lábánál 55 méter.{{refhely |Magyar Szó}} A szurdokvölgyet északról a [[Mehádiai-hegység]], a [[Déli-Kárpátok]] része, délről a szerbiai [[Miroc-hegység]], a [[Szerb-érchegység]] része határolja. Egyes térképek szerint a Szerb-érchegység Szerb-Kárpátok néven a Déli-Kárpátokhoz tartozik, egy más felosztás szerint viszont ez alkotja a [[Balkán-hegység]] északnyugati végét. Így a Vaskapu-szoros vagy a Kárpátokon tör át, vagy azokat választja el a Balkán-hegységtől.

A szoros vízrajzi jelentőségét az adja, hogy a Középső-Duna vízgyűjtőnek (gyakorlatilag a Kárpát-medencének) szinte egyetlen kifolyási pontja, a folyó itt lép át az Alsó-Duna vízgyűjtőbe (Moesiai-medence és Duna-delta).{{refhely |Vízjárástípusok}}