„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

a
hibás sablonparaméterek javítása
a (A Francia Természettudományi Akadémia tagjai kategória hozzáadva (a HotCattel))
a (hibás sablonparaméterek javítása)
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
[[Fájl:Maison Georges Cuvier 01.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|Cuvier szülőháza napjainkban Montbéliard-ban]]
 
Cuvier a ma [[Franciaország]]hoz tartozó [[Doubs (megye)|Doubs]] megyében, a svájci határhoz közeli [[Montbéliard]]-ban született. A város neve akkoriban a német Mömpelgard volt, ahol [[Hugenották|hugenotta]] ősei a [[reformáció]] óta éltek.{{refhely|Lee 1833|8. old.}} Apja Jean George Cuvier hadnagyként szolgált a [[Svájci Gárda|Svájci Gárdában]], és a város megbecsült polgára, anyja pedig Anne Clémence Chatel volt. Öccse [[Frédéric Cuvier]] is neves zoológus.<ref>{{cite web |url=http://www.culture.gouv.fr/Wave/savimage/leonore/LH059/PG/FRDAFAN83_OL0643010V003.htm |title=Cuvier keresztlevele a Montbéliard Városháza levéltárából |accessdate=2013-11-18 |publisher= culture.gouv.fr |language=francia}}</ref><ref name="ramet.elte">{{CitLib|szerző= |url=http://ramet.elte.hu/~ramet/oktatas/Biotort/SZBTer.pdf |cím=Biológiatörténet |év= |nyelv=magyar}}</ref> A család nem volt tehetős, az apa szerény nyugdíja biztosította megélhetésüket.{{refhely|Lambrecht 1938|}} Akkoriban a város a [[Württembergi Hercegség]]hez tartozott, melyet aztán 1793. október 10-én csatoltak Franciaországhoz. Anyja sokkal fiatalabb volt apjánál, és Cuvier gyermekkori nevelésében oroszlánrészt vállalt. Tehetségének és az otthoni törődésnek köszönhetően az iskolában könnyedén múlta felül társait.{{refhely|Lee 1833|8. old.}} A [[gimnázium]]i évei során a [[latin nyelv|latin]] és a [[görög nyelv]] tanulásában voltak nehézségei, de a [[matematika]], a [[történelem]] és a [[földrajztudomány|földrajz]] tantárgyakból osztályelső volt. Az emberiség története volt az, melyet először, fáradságot nem ismerve megtanult. Az uralkodók és a fejedelmek hosszú listáit és a legszárazabb kronológiai adatokat úgy az eszébe véste, hogy soha többé nem felejtette el.{{refhely|Lee 1833|11. old.}}
 
Nem sokkal később, miután gimnazista lett, talán úgy tízéves korában vette kézbe először [[Conrad Gessner]] művét, a ''[[Historiae animalium (Gesner)|Historiae animaliumot]]'', amely felkeltette érdeklődését a természetrajz iránt. Ezután kezdett olvasni és kölcsönözni hasonló műveket, így például [[Georges-Louis Leclerc de Buffon|Buffon]] ''[[Histoire Naturelle]]-jét'' is. Mindezeket a könyveket újra meg újra elolvasta, és ezzel olyan tudásra tett szert, hogy tizenkét éves korára már a négylábúak és a madarak kiváló ismerőjévé vált.{{refhely|Lee 1833|11. old.}}
[[Fájl:Georges Cuvier 3.jpg|bélyegkép|balra|200px|[[François-André Vincent]]: Fiatalkori Cuvier-portré]]
 
A [[Institut de France|Francia Intézet]] ''(Institut de France)'' is ezekben az években alakult, és Cuvier a Tudományos Akadémia ''([[Académie des Sciences]])'' titkára lett. 1796-ban az [[Lycée Henri IV|École centrale du Panthéonban]] kezdett előadásokat tartani, és áprilisban az intézet megnyitó ünnepségén felolvasta első paleontológiai tanulmányát, amit később, 1800-ban a ''Mémoires sur les espèces d'éléphants vivants et fossiles'' (Tanulmány az élő és kihalt elefánt fajokról) címen adtak ki. Ebben a tanulmányában elemezte az [[Ázsiai elefánt|indiai]] és az [[afrikai elefánt]] csontvázát és egy [[mamut]] [[Fosszília|fosszíliát]], melyet akkoriban „ohiói állat” néven ismertek. Cuvier elemzése először azt mondta ki, hogy az indiai és az afrikai elefánt külön faj. A mamutokról megállapította, hogy egyik fajhoz sem tartoznak, azok már régen kihaltak, de azt is bebizonyította, hogy a jégkorszak óriás ormányosa közelebb állt az indiai, mint az afrikai elefántokhoz. Ezt a vizsgálatát sokkal később a szerodiagnosztikai módszerrel elvégzett vérvizsgálatok is megerősítették.{{refhely|Lambrecht 1938|}} Továbbá azt is kijelentette, hogy az ohiói állat egy, az elefántoktól és a mamutoktól is teljesen külön álló, már szintén kihalt fajhoz tartozik. 1806-ban egy másik tanulmányban visszatért az ohiói állathoz és elnevezte [[mamut|masztodonnak]].<ref group="m">A masztodont Cuvier a [[görög nyelv|görög]] ''mastos'' (mell) és ''odous'' (fog) szavakból képezte utalva az állat mellbimbót formázó fogaira azaz gumósfogú, mastos-fogú állatoknak nevezte el.</ref><ref>{{CitLib|szerző=Claudine Cohen |url=https://books.google.hu/books?id=Il2rrmAySq0C&pg=PA100&lpg=PA100&dq=Mammut+ohioticum+Cuvier&source=bl&ots=TQZfTHD3zw&sig=lzVKV1Z3Hhw2Ci1ih6ou5mtMM2o&hl=hu&sa=X&ei=mWaUUuSlHYzIswbjjoDADA&ved=0CC0Q6AEwAA#v=onepage&q=Mammut%20ohioticum%20Cuvier&f=false |cím=The Fate of the Mammoth: Fossils, Myth, and History |kiadó=The University of Chicago Press Chicago-London |év=2002 |nyelvnyelvkód=angol en|isbn=0226112926}}</ref>
 
Másik, 1796-ban írt jelentős tanulmányában egy [[Paraguay]]ban talált nagyméretű emlős csontvázról értekezett, melyet ő nevezett el [[Megatherium]]nak. Itt arra a következtetésre jutott, hogy ez is egy már kihalt állatfaj képviselője, amelynek koponyáját összehasonlította a létező fajokéval, és megállapította, hogy az [[óriáslajhár-félék]]hez tartozó, de a fán lakó létező fajokkal szemben egy talajlakó lajhárról van szó. Ez a két 1796-os tanulmánya mérföldkő lett a [[Őslénytan|paleontológia]] történetében, és az összehasonlító anatómia fejlődését is megalapozta. Ezek a tanulmányok továbbá nagyban növelték Cuvier személyes hírnevét is, de tudományos értékű jelentőségük az volt, hogy véget vetettek azoknak a korábbi hosszan tartó vitáknak, amelyek a [[kihalás]]t kérdőjelezték meg.<ref name="bibliotheque">{{cite web |url=http://www.bibliotheque-institutdefrance.fr/archives/precedentes/CUVIER_CatILL.pdf |title=Georges Cuvier exposition |accessdate=2013-11-27 | publisher=bibliotheque-institutdefrance.fr |format=pdf |language=francia}}</ref>
Cuvier 1812-ben azt jelentette ki, hogy nem valószínű, hogy további nagytestű állat felfedezetlen maradhatott. Erre mondta jóval később a belga-francia természettudós [[Bernard Heuvelmans]], hogy ez nagyon elhamarkodott kijelentés volt. Halála után tíz évvel, 1842-ben a [[dinoszauruszok]]at ''(Dinosauria)'' pont az ő követője, Sir [[Richard Owen]] ''(az angol Cuvier)'' nevezte el.<ref>{{cite web |url=http://www.strangescience.net/owen.htm |title=Sir Richard Owen |accessdate=2013-12-10 | publisher=strangescience.net |language=angol}}</ref>
 
Élete során, [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] uralkodása idején birodalmi tanácsosként szolgált, a [[Bourbon restauráció]] idején a Közoktatásügyi Tanács elnöke, egyetemi kancellár, a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrend főtisztje]], a főnemesi cím birtokosa ''(Pairie de France)'', volt belügyminiszter, két ízben közoktatásügyi miniszter. 1827-től a protestáns ügyek minisztere, [[I. Lajos Fülöp francia király|I. Lajos Fülöp]] uralkodásakor az Államtanács elnöke, és mindezen fontos teendők becsületes elvégzése mellett azt kell mondani, hogy ezeket a természettudományi munkásságával nem is lehet egy lapon sem említeni, hiszen olyan nagy hozzájárulást tett a természettudomány fejlődéséért.<ref name="ramet.elte"/><ref>{{CitLib|szerző=Andrew Dickson White |url=http://aren.org/prison/documents/religion/Misc/History%20of%20the%20Warfare%20of%20Science%20with%20Theology%20in%20Christendom--Andrew%20Dickson%20White.pdf |cím=A History of the Warfare of Science with Theology in Christendom |kiadó=D. Appleton and Company |év=1896 |nyelvnyelvkód=angolen |isbn=0879758260}}</ref>
 
Cuvier születésétől, taníttatásából és meggyőződéséből eredően is hithű [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] volt, és az is maradt egész életében.{{refhely|Coleman 1962|16. old.}} Rendszeresen részt vett egyháza szertartásain, ennek ellenére a hitét magánügyként tudta kezelni olyan esetekben, amikor állami hivatásából adódóan ő felügyelte a protestáns felekezeti kisebbségek kormányzati oktatási programjait. A párizsi Bibliatársulat 1818-as alakításakor annak létrejöttében aktívan részt vett, és később ő lett a társulat elnökhelyettese.{{refhely|Larson 2004|8. old.}} 1822-től 1832-ben bekövetkezett haláláig a Francia Egyetem teológiai kar protestáns fakultásának a nagymestere volt.{{refhely|Taquet 2009|127. old.}}
{{idézet2|Mindezen tények alapján arra következtetek, hiszen nem szól semmi ez ellen, hogy a ma létező világunk előtt volt egy ezt megelőző másik, melyet valamiféle katasztrófa pusztított el.<ref>{{cite web |url=http://palaeo.gly.bris.ac.uk/palaeofiles/history/cuvier.xhtml |title=Georges Cuvier (August 23, 1769–May 13, 1832) |accessdate=2013-12-02 | publisher= palaeo.gly.bris.ac.uk |language=angol}}</ref>}}
 
Ez a kijelentése Cuviert a [[katasztrofizmus]]nak nevezett geológiai irányzat egyik fő támogatójává tette. A tudományág a [[Föld]] geológiai jellemzőit és a földi élet történetét olyan [[Katasztrófa|katasztrófákkal]] magyarázta, amelyek felelősek az állatfajok tömeges kihalásáért. Cuvier munkássága végére odáig jutott, hogy úgy vélte, nem egy általános katasztrófa volt, hanem több is, melyek hatására alakultak ki a különböző [[Faunabirodalom|faunabirodalmak]]. Erről a ''Recherches sur les ossements fossiles de quadrupèdes'' (A [[négylábúság]] csontmaradványainak kutatása 1812-es munkája) tanulmányában is értekezett, melynek közzététele előtt már részletes vitába bocsátkozott a témakörben. A publikációkat megelőző előzetes szakmai vita nagyon ismert dolog volt akkoriban, és ezekről nem hivatalos fordítások is jelentek meg angol, német és olasz nyelven. Cuvier 1826-ban egy, a témakört érintő felülvizsgált értekezést is közzé tett ''Discours sur les révolutions de la surface du globe'' (Értekezés a Föld felszínének fejlődéséről) címmel.<ref>{{CitLib|szerző=Georges Cuvier |url=http://geology.19thcenturyscience.org/books/1831-Cuvier-Revolutions/htm/doc.html |cím=A Discourse on the Revolutions of the Surface of the Globe |kiadó=Carey & Lea Philadelphia |év=1831 |nyelvnyelvkód=angolen |isbn=0879758260}}</ref>
 
Cuvier halála után ez a geológiai irányzat teret veszített [[Charles Lyell]] és a követői által képviselt [[uniformizmus]] előtérbe kerülésével, amely azt állította, hogy a Föld múltját alakító geológiai hatások azonosak a ma is megfigyelhetőekkel, így például az [[Erózió (geológia)|erózióval]] és a [[Tűzhányó|vulkáni működéssel]]. Ugyanakkor a 20. század végén a [[kihalási esemény]]ek vizsgálatakor a természettudósokat újra érdekelni kezdték Cuvier katasztrófákhoz kötődő tanulmányai.<ref>{{CitLib|szerző=Pálfy József |url=http://www.nhmus.hu/~palfy/Palfy_2006_AFSZK.pdf |cím=A triász végi és a kora jura tömeges kihalás |kiadó=Hantken Kiadó, Budapest |év=2006 |formátumegyéb=pdf |nyelv=magyar PDF|isbn=963 87015 1 X}}</ref>
 
=== Sztratigráfia (rétegtan) ===
{{idézet|Ma az összehasonlító anatómia elérte a tökéletesség azon pontját, amikor egy csontot megvizsgálva általában meg lehet állapítani az állatrendszertani osztályát és néha még azt a nemzetséget is, amelyikhez az sorolható, de mindenekelőtt azt, hogy ez a csont az a fejhez vagy a végtagokhoz tartozik. … Ez azért van, mert az állat testének minden egyes része szoros összefüggésben van az egésszel így a csontok száma, azok iránya és alakja alapján egészen jól lehet akár egy darabból is következtetni az egészre és akár vice versa ugyanúgy.|}}
 
Ezt az elméletét nevezik a korreláció, azaz a viszonosság törvényének, bár Cuvier leírásai azért némileg túlzóak annak igazi hatékonyságát illetően, de azért az vitathatatlan, hogy ez lett az alaptétele az összehasonlító anatómiának és a [[Őslénytan|paleontológiának]]. Az elv szerint az élőlény egyes részei nem állhatnak ellentmondásban egymással az élőlény életmódját illetően, így az alakjára és testfelépítésére is támpontot adnak. Ezek alapján például a fogazat segítségével azonosíthatóak a [[Párosujjú patások|páros]] és a [[páratlanujjú patások]] még akkor is, ha nem került elő a [[Láb (testrész)|lábuk]], mert ez a két szerv szorosan összetartozik. A korrelációs elv felismerésével az őslénytan tudománya nagy fejlődésen ment keresztül, hiszen lehetővé vált a töredékes élőlénymaradványok rekonstruálása.<ref>{{CitLib|szerző=Vince Péter |url= |cím= Általános földtan és gyakorlat 3. rész |kiadó= Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar Földtudományi Intézet, Sopron, kézirat |év=2006 |formátumegyéb=pdf |nyelv=magyar |isbn= PDF}}</ref>
 
=== Életjelenségek ===
Cuvier legfontosabb teóriája a korrelációs törvény volt, de volt egy további elv, amit ő ''conditions d'existence''-nak nevezett, és az életjelenségek vizsgálatával foglalkozott. Ez volt az ő gyakorlati értelmezése, melyben az evolúciót elvetette, de az isteni teremtést elfogadta.{{refhely|Reiss 2009|}} Azt feltételezte, hogy az életerő ellentétben áll a fizikai–kémiai erőkkel és uralja az [[élet]] összes jelenségeit. A [[Szervezet (biológia)|szervezet]] szerinte olyan élő egész, amelyhez ha hozzányúlnak, akkor szétrombolják magának az életnek a jellegét.
 
Cuvier így írt erről:<ref>{{CitLib|szerző=Georges Cuvier |cím= Cuvier levele J. C. Mertrudhoz. Leçons d'anatomie comparée (Összehasonlító anatómiai leckék. VIII. évf. 5) |nyelvnyelvkód=franciafr}}</ref> „Egy élő test minden része egybetartozik; csak akkor működhetnek, ha valamennyien együtt működnek. Ha egyiküket el akarjuk választani az egésztől, ezzel az élettelen anyagok rendjébe utaljuk vissza, és teljesen megváltoztatjuk a lényegét.”
 
Az életjelenségekhez kapcsolódó nézetei komoly hatást gyakoroltak a filozófus [[Auguste Comte]] és a fiziológus [[Claude Bernard]] munkásságára.{{refhely|McClellan 2001|}}<ref>{{cite web |url= http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/limes/bernard.html |author=Claude Bernard |title=A haladás a fiziológiai tudományokban |accessdate=2013-11-27 | publisher= Ponticulus Hungaricus XII. évfolyam 10. szám, 2008. október Magyar fordítás: Szenczei László |language=magyar}}</ref><ref>{{cite web |url= http://mek.oszk.hu/08700/08794/html/koz2.html |author=Turay Alfréd |title=Az élő anyagi létre reflektáló ember |accessdate=2013-12-07 | publisher=mek.oszk.hu |language=magyar}}</ref>
=== Puhatestűek ===
Már 1792 elején megjelent Cuvier [[puhatestűek]]ről ''(Mollusca)'' szóló tanulmánya, de a tárgyról a legtöbbet múzeumi évkönyvekben közölt 1802 és 1815 között. Ezeket összegyűjtötte egy fejezetbe ''Mémoires pour servir à l'histoire et à l'anatomie des mollusques'' címen, amelyet 1817-ben Párizsban adtak ki.
Legendás történet az, amikor a Francia Akadémia készítette az első szótárát, és abban a [[rövidfarkú rákok]]at ''(Brachyura)'' úgy írták le, hogy apró piros színű halak, melyek hátrafelé haladnak. Ezt a leírást elküldték többek közt Cuvier-nek is, hogy hagyja jóvá. A tudós ezt írta vissza nekik: „Uraim! Az önök definíciója tökéletesre sikerült. Mindössze három apró észrevételem van vele kapcsolatban, hiszen a rövidfarkú rák nem hal, nem piros és nem halad hátrafelé.”<ref>{{CitLib|szerző=Philip Ward|url=https://books.google.hu/books?id=Q48k0bavIh8C&pg=PT123&lpg=PT123&dq=The+crab+is+not+a+fish,+it+is+not+red+and+it+does+not+walk+backwards.&source=bl&ots=3tiOIFeRoB&sig=DQLPumQIuzzj5kjMD-oKeRaz_9Q&hl=hu&sa=X&ei=RDWjUo7KJargyAOEj4DADg&ved=0CD0Q6AEwAg#v=onepage&q=The%20crab%20is%20not%20a%20fish%2C%20it%20is%20not%20red%20and%20it%20does%20not%20walk%20backwards.&f=false |cím= The Book of Common Fallacies: Falsehoods, Misconceptions, Flawed Facts, and ... |év=1938 |formátumnyelvkód= |nyelv=angol en|isbn= 1-61608-336-0}}</ref>
 
=== Halak ===
[[Fájl:Cuvier-Perche commune et Apron du Rhône.jpg|bélyegkép|250px|jobbra| [[Csapósügér]] ''(Perca fluviatilis)'' és [[Rhône-vidéki bucó]] ''(Zingel asper)'' illusztráció a ''Le Règne Animal'' 1828-as kiadásából]]
Cuvier 1801-ben kezdett el behatóbban a [[halak]]kal is foglalkozni. Ennek a munkának az eredménye a ''Histoire naturelle des poissons'' ''(A halak természethistóriája)'', amely {{szám|5000}} halfaj leírását tartalmazza, és a rendszerezést közösen [[Achille Valenciennes]]-nel végezte el. Ebben a témakörben 1828–1831 között 11 kötetet készítettek együtt, majd Cuvier halála után Valenciennes folytatta a munkát és további 11 kötetet fejezett be 1848-ig.<ref>{{cite web |url=http://www.encyclopedia.com/doc/1G2-2830904427.html |author= Toby A. Appel |title= Valenciennes, Achille életrajza |accessdate=2013-12-07 | publisher= encyclopedia.com |language=angol}}</ref> A fosszilis halak tanulmányozásában ő segítette a nagy svájci természetbúvárt, [[Louis Agassiz]]t. 1832 februárjában találkoztak Párizsban. Agassiz a kihalt halakról szóló nagy művén dolgozott, amelyhez a nagy mestertől nem csak gyűjtött anyagot, hanem jó néhány saját jegyzetét is megkapta a tehetséges ifjú tudós.{{refhely|Lambrecht 1938|}}<ref name="poligenizmus">{{CitLib|szerző=Stephen Jay Gould |url=http://www.filozofia.bme.hu/sites/default/files/anyagok/1153/Gould%20-%20Az%20elm%C3%A9ricsk%C3%A9lt%20ember%20(r%C3%A9szlet).pdf |cím= Az elméricskélt ember |fejezetcím= Második fejezet, A Darwin előtti poligenizmus és kraniometria Amerikában, A feketék és az indiánok, mint elkülönült alacsonyabbrendű fajok |kiadó= TYPOTEX Elektronikus Kiadó KFT., |év=1999 |nyelv=magyar |isbn= 978-963-9132-62-7 |oldal=59.}}</ref>
 
=== Paleontológia és oszteológia ===
 
A kaukázusi nagyrasszról így írt:
„A fehér fajnak kerek az arca, egyenes a haja és az orra. A civilizált európai emberek tartoznak ide, akik úgy tűnik, a legszebbek minden rassz között, az ő zsenialitásuk, bátorságuk és aktivitásuk miatt feljebb valók a többieknél.”<ref>{{CitLib|szerző=Georges Cuvier |cím= Tableau elementaire de l'histoire naturelle des animaux (Paris,) |év=1798 |nyelvnyelvkód=francia fr|oldal=71.}}</ref>
 
Az etióp nagyrasszról így írt:
„A néger fajnak fekete az arcszíne, gyapjas haja göndör, nyomott a koponyája és az orra lapos. Arcának alsó része megnyúlt, az ajkai vastagok, nyilvánvaló, hogy közel áll a majmok törzséhez.”<ref>{{CitLib|szerző=Georges Cuvier |cím= The animal kingdom: arranged in conformity with its organization) |évnyelvkód= |nyelv=angol en|oldal=50.}}</ref> A bennszülött afrikaiakról ezt írta: „a legalacsonyabb rendű emberi faj, a vadállatokhoz hasonló felfogású, és intelligenciája meg sem közelíti azt a szintet, hogy képes legyen [[Kormány (állami szerv)|kormányt]] létrehozni”<ref name="poligenizmus"/>
 
Vizsgálódásainak nevezetes tárgya a híres„ hottentotta Vénusz, [[Sarah Saartjie Baartman]] rabszolga volt. A nő agyát például Londonban és Párizsban is kiállították. Ez egy olyan koponya volt, melyet a kor vezető anatómusai részletesen leírtak, közöttük [[Paul Broca]] és Cuvier is. Ők azért is számítottak, mert a modellt még életében is megvizsgálhatták, és halála után ők boncolták fel a holttestét.