„Rabszolgaság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 37.220.138.241 (vita) szerkesztéséről TurkászBot szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
25. sor:
A Római Királyság és Köztársaság korában még a patriarchális rabszolgaság volt a jellemző, ahol a szolgák jogköre nem különbözött semmiben az őt birtokló családétól. Ez leginkább a családfő (''pater familias'') korlátlan család feletti hatalmának volt köszönhető, másrészt a rabszolgákat ekkoriban mintegy családtagnak tekintették. A helyzet a hódító hadjáratokkal változott meg, amikor nagy mennyiségű rabszolga áramlott be Rómába. A rabszolgák egy része uruktól kapott joggal kereskedelmi tevékenységbe kezdett, ám többségükre embertelen nagyüzemi [[ingyenmunka|kényszermunka]] várt, nagyon rossz körülmények közepette. Róma hanyatlásával együtt a rabszolgák száma is fogyni kezdett, így külön törvények születtek védelmükre, amik tiltották a rabszolgák megölését, valamint a velük való kegyetlenkedéseket.<ref>Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, p. 213.</ref> Azonban ezt megelőzően a rabszolgákkal való önkényes és kegyetlen bánásmód többször is rabszolga-felkelésekhez és három rabszolgaháborúhoz vezetett. Különösen a [[Spartacus (gladiátor)|Spartacus]]-féle felkelés (Kr. e. 73 - 71. között) öltött Róma számára veszélyes méreteket.
A rabszolgaság megszűnésére kezdetben csupán felszabadítással ''(manumissio)'' kerülhetett sor. Ez kezdetben egy színleges pert ''(manumissio vindicata)'' jelentett, ahol a felszabadítani szándékozót egy barátja vagy rokona beperelte és a praetor előtt kijelentette, hogy a rabszolga szabad. Ura ekkor ezt elismerte, így
* valakinek a végakarata folytán ''(manumissio testamentum)''
* azzal, hogy a gazdája felíratta a szabad polgárok névjegyzékébe ''(manumissio censum)''
| |||