„Hello, Dolly! (film)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
 
== Cselekmény ==
New York, 1890. Mrs. Dolly Levi egy csinos, fiatalon megözvegyült asszony. Férjével ideális szerelemben éltek, halála óta magányos. Házasságközvetítésből és afféle „mindenben tudok segíteni” szolgáltatásból él. Egyik ügyfele egy nehéz természetű, zsémbes yonkers-i terménykereskedő, Horace Vandergelder, akinek már kinézte a párját egy női kalapüzlet tulajdonosnője, Mollie személyében. Horace azonban inkább kiszolgálót, mintsem szerelmet keres. Dolly elhatározza, ideje véget vetni a magánynak, Horace némi megnevelés után ideális férj lesz számára. Szövevényes tervet dolgoz ki, melynek során mindenki megtalálja párját.
 
A július 4-i ünnep alkalmára Horace Dollyval elutazik a közeli New Yorkba, résztvenni a felvonuláson és a kalapüzletben találkozni leendő arájával. Dolly rábeszéli Horace két elnyomott és kihasznált alkalmazottját, Corneliust és Barnabyt, hogy titokban ők is menjenek a városba, egy kalapüzletes hölgy és segítője pont ilyen fiúkra vágynak, menjenek oda, persze véletlenül ugyanakkor, mint ő és Horace. Mindezek tetejébe Ermengarde, Horace vasszigorral fogott unokahúga és Ambrose, tőle tiltott festőművész szerelme is a városba utazik.
52. sor:
A két fiú meghívja egy esti vendéglőzésre a két lányt, akik félretéve a társadalmi elvárásokat, elfogadják azt. Dolly a felvonuláson összeakad egy színésznő barátnőjével, aki pár dollárért elvállalja, hogy ő legyen Dolly új jelöltje Horace számára, de közben a lehető legmélyebben alázza meg. Horace mikor megtudja, hogy a hölgy roppant gazdag, belemegy az esti találkozóba. Közeleg az este, a két fiú gazdagnak mondja magát, de csak pár fillérjük van. Az elegáns Harmonia Garden vendéglőbe is gyalog viszik a lányokat, mert úgymond a konflis és a lóvasút „nem elegáns”, az új divat szerint a gazdagok gyalog járnak. A két lány összenéz, de nem szólnak semmit.
 
A vendéglőben összefutnak a szálak. Az új jelöltnő nyafka, lekezelő, mindennel elégedetlen, végül vacsora közepén gúnyos szavak kíséretében fakénél hagyja Horacet, majd odamegy Dollyhoz: a tied drágám. Dolly ül a helyére, de nem bánik ő sem kesztyűs kézzel vele. Cornelius és a másik három egy szeparéban vacsoráznak és pezsgőznek. A fiúknak fogalmuk sincs, miből fizetik az esti számlát, de egy szép estéért vállalják akár a börtönt is. Végül elismerik, hogy valójában senkik és egy fillérjük sincs. A válasz: az első pillanatban tudtuk. Irene már eleve így készült, de kiderül, a pénz véletlenül otthon maradt.
 
Az est fénypontja a táncverseny, Dolly nem egészen véletlen rábeszélése miatt Ermentgarde és Ambrose mellett Corneliusék is indulnak. Cornelius ugyan nem akar, addigde legalább annyival is semkésőbb derül ki, hogy nem tudnak fizetni. A verseny szintén nem egészen véletlenül pont Dollyék asztala előtt zajlik. Természetesen mind a hatanmindny lebuknak Horace előtt, kitör a verekedésbotrány és a tömegverekedés. Cornelius és Barnaby egyidejűleg ki vannak rúgva és felmondanak. Horace úgy érzi, mindenki elárulta és hátba döfte, de Dolly még utoljára porba alázza, maradjon csak egyedül, nem érdemel mást, majd faképnél hagyja. Egyetlen nap alatt se unokahúg, se jövendőbeli, se alkalmazott. Horace magányossá tétele és megpuhítása befejeződött.
 
Horace reggel ér haza, bemegy a boltba. Hívná a segédeit, de eszébe jut, azok már nincsenek ott. Pillanatok múlva viszont Dolly vezetésével mindenki megérkezik. No nem bocsánatért, hanem a járandóságért. Ermengarde és Ambrose összeházasodnak, ha kapnak rá engedélyt örülnek, ha nem, akkor is. Horace végül belátja, éveken keresztül lelketlen és szőrösszívű volt, ha nem változik meg, öregségére magára marad. Dolly terve sikerült, Horace megkéri a kezét, mindenki boldog.